Rémcsiperke

A karbolszagú csiperke Agaricus xanthodermus felejthetetlen élmény, amikor először látod meg a mezőn a teletömött gombakörét. Aztán közelebb mész, felemelsz egyet, megvakargatod és lehervad mosolyod, mert a nyom helye megsárgul. Megszagolgatod és a vegyszerszag a színváltozással együtt kétségtelenné teszi számodra, hogy nincs dolgod vele és a földre ejted. Majd elindulsz az újabb hívogató gombakör felé.... hogy arról is kiderüljön, karbolszagúé. Azonban van egy tuti tipp, hogy lehajolni sem kelljen: amelyik csiperkén felülről a kalap közepén füstszürke árnyalatot látsz, biztosan ez.
Sajnos a hideg-nedves termőteste nem mindig büdös és a sárgulása is gyenge, de egy helyen biztosan sárgulni fog, a tönkbázisban. Ha bizonytalan vagy a csiperkéd kilétét illetően, vágd le ferdén a tönk alját, vakargasd meg, és a fotómon látható színnel szembesülsz te is. Ennek a szaga is megvolt. Alaposan megszaglásztam, hogy felfrissítsem a memóriámat.
Ebből a rémcsiperkéből nagyon sokat hoznak a vizsgálóba. Egyértelműen el kell tudnom különíteni ehető, jó hasonmásától, az erdőszélitől A. arvensis. Ez látható a lenti képen. Ami egyből feltűnik a fotóján, hogy a kalap közepe nem szürke, hanem sárgás. Ennek ellenére a vizsgálat része, hogy felhúzom a kalapbőrt kicsit és megszaglászom a kalaphúst, picit meghúzom körömmel. Ha nem színeződik és kellemes, édes ánizsos illatot érzek, nagy kő esik le a szívemről, tényleg erdőszélivel van dolgom. Az egyik legjobb csiperke, míg a karbolszagú a másik véglet, az egyik legrosszabb.

Végső tipp, ha nem tudtad megmutatni szakellenőrnek a "guszta" csiperkéidet, de erős a gyanúd, hogy karbolszagúval van dolgod: mikrózd meg vagy gázon edényben forrósítsd fel, és ekkor jelentősen erősebb lesz a kellemetlen, vegyszeres szaga. Dobd ki! Mérgező, alaposan elcsapja a hasadat és a több órás rosszullét további következménye a tartós gombaundor. A karbolszagú megutáltatja veled a gombát. Semmiképpen se edd meg!