Az EQ, az érzelmi intelligencia fontosabb mint az IQ, ugyanis elsősorban érző lények vagyunk, és érzelmek nélkül még dönteni se tudunk. Ez utóbbi tény meglepett, mert én is fixen hittem, hogy racionálisak vagyunk és a bal agyféltekénk a domináns, közben a jobb agyféltekénk dönt igazából, és mindig megelőzi a balt. Mindent utólag racionalizálunk. Az érzelmek a belső motivációnk meghajtói. De ehhez előbb meg kell tanulnunk érezni. Ha nem támad fel bennünk a vágy, megette a fene az egész életünket. Hiába a megértés, ha nincs bennünk vágy, nem fogunk cselekedni. Itt képbe hozhatnám az empátiát is, hogy képesek vagyunk beleélni magunkat a másik helyzetébe, amitől aktivizálódnak az érzelmeink és lehetőségeinkhez mérten segítőként lépünk fel. Az empátia fontos, de nem tesz jó emberré minket! Következő szint és itt már az emberi létezés magaslatára jutottunk el, az erkölcs. Na, erről aztán az utóbbi években nem esik szó a tömegkommunikációban. Oh, miért is? Mert egy számító, felélő, egymást szándékosan hülyítő korszakban vagyunk. A látszatra sokkal nagyobb igény van mint a tisztán megélt érzelmekre és a vágyból eredő célzott cselekvésre.
A vágy a jobbra, nem a többre. Sokan képtelenek megérteni a kettő közti különbséget. Nekem mégis miért sikerült? Erősen hatottak rám a történetmesélés során bemutatott (fiktív) példaképek. Sajnos a valóságban meglepően kevés igazi példaképpel találkoztam. Ők az életem ajándékai közé tartoznak, és arra inspirálnak, hogy magam is példaképpé váljak, igazi értéket adjak tovább. Hős nem lehetek, mert hősök nincsenek. Ettől mégsem vagyok lehangolt, mert a valódi életemben elért céljaim elégedettséggel töltenek el, és itt van nekem a történetmesélés is, amitől felragyog bennem az öröm.
Tévében láttam a La Mancha lovagját és ennél a dalnál félre kellett vonulnom, hogy ne lássa a családom, amint zokogok, mert engem szíven talált. Megértettem a dal valódi jelentését. Bár abban téved Don Quijote, hogy egy elérhetetlen csillagot követünk, hiszen csillagporból lettünk, szinte minden anyagunk, kivéve hidrogén, hélium és lítium, csillagok magfúziója és szupernóva robbanások során keletkeztek, amiknek szétszóródott galaktikus porából lett a Nap, és annak akkréciós korongjából létrejött harmadik kőzetbolygójának élőlényei vagyunk. Vagyis tényleg csillagporból vagyunk, így amíg életfolyamatok zajlanak bennünk, mondhatni lobog bennünk az élet tüze, saját magunk aprócska csillagai vagyunk és a saját fényünk mutat utat nekünk.
És végezetül egy dal mindennek összefoglalójaként a bennünk lévő fényről, ami iránytűként utat mutat nekünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése