Rádiótelefontól a digitális kiszolgáltatottságik az ökológiai válság korában, avagy nem minden fejlődés(?) tesz jót nekünk

Tévedsz, ha azt gondolod, hogy elkapott a "régen minden jobb volt" érzése. Másról szól az írásom. Lásd a különösen hosszú bejegyzés címet, amiben összefoglaltam a lényeget.
Emlékszem, amikor még voltak európai mobilgyártók, hogy miféle változatosság és valódi innováció jellemezte az iparágat. Emlékszem az első rádiótelefonomra, Ericsson GA318, az első FM rádiós mobilomra, Motorola V2288, az első színes kijelzősre, Nokia 3510i, az elsőre, ami már tudott mp3 csengőhangot megszólaltatni és kisebb java alkalmazásokat futtatni, valamint volt VGA kamerája, Sony Ericsson K508. Volt elképesztően jó kamerájú mobilom is, a Sony Ericsson K800.
Nagyon sok mobil megfordult nálam, mert élményt jelentett a használatuk. És a szabad telefonálás, életre szóló hatást gyakorolt rám. A generációm még emlékszik kisgyerekkorából, hogy mennyire nehezen lehetett vezetékes telefont szerezni.
Amikor egyik rokonomnál a 90-es években megláttam az első táska méretű Ericssont, leesett az állam.
Megjelenési événél jó pár évvel később szereztem be az első színes kijelzős, Symbian rendszerű okostelefont, a Nokia 7650-est, ami 2002-ben képviselte a csúcstechnológiát. Az ős-okostelefont működőképes állapotban raktam el, a gyűjteményem része. Sajnos az akkuja már tönkrement.
Meglepő módon, de telefonjaim zöme a mai napig működőképes! A legidősebb készülékem, amit be tudok kapcsolni, mert még "jó" az akkuja, a Motorola V3i. Most elővettem, hogy összehasonlítsam egy 2023-as flippes "olcsó" mobillal és elképesztő a minőségbeli különbség. A Razor formatervezési remekmű a mai napig. Nekem egy almazöld példányom van és ahogy ránézek az íróasztalomnál, még mindig őrületesen tetszik. 

Dögletesen unalmassá vált az almás telefonnak "köszönhetően" a "közkedvelt" okostelefonok formája. Elég nehéz változatossá tenni a hatalmas kijelző köré felhúzott vékonyka borítást. 2008 nyarán indult hódító útjára az almás rendszerű okostelefon, amit gyorsan követett a zöld robotos, és egy ideig az ablakos rendszerűek is versenyben voltak. 2014-ben vásároltam meg ezen készülékek egyik alsó kategóriás modelljét, ami számomra tökéletesen megfelelt, négy éven át használtam, míg teljesen tönkrement. Tehát hat éven át jól megvoltam a hagyományos telefonokkal.
Most azon töprengek, hogy mennyi valós hasznot hoztak nekem a 2010 utáni mobilok, és használatuk miként változtatta meg az agyműködésemet. Oh, ne hidd, hogy nincs hatással az elmére! Ez egy piaci termék, amit vonzóvá tettek a dopamin löketek adagolásával. Agyunk természetes jutalmazó rendszerét használja ki, és a végtelen görgetés, végtelen tartalom pörgeti a dopamin adagolást, ami kis mennyiségben áldás, de túltolva átkozott mellékhatásai vannak. Összeadtam és kb. négy évet dobtam ki az életemből a közösségi alkalmazások túlzott használatával. Ez azért hideg zuhanyként ért. Az intuícióm figyelmeztetett 2009-ben, hogy ne regisztráljak a kék oldalra, de mivel életem egyik tekintélyszemélye javasolta, beléptem. Ez hiba volt. Nagyon komolyan gondolkozom azon, hogy teljesen átalakítom internetes tartalom-portfóliómat, és a lényegre szorítkozom. Nem szeretnék lemaradni életem hátralévő részéről, mert a valódi élet a kibertéren túl van. 

Két fontos dologban csap be minket az okostelefon, az egyik a közösségi élmény a másik az én-hatékonyság. Irracionális látvány a közösségi terekben üldögélő és telefonjaikat simogató, révült emberek látványa. Az az igazság, hogy a végtelen információ (zömmel hasznavehetetlen zaj) túlterheli az agyat, kimeríti figyelmi kapacitását, szétszórttá tesz, ingerültté. Ha az ember megnézi, hogy mennyi a napi képernyőideje, kissé kijózanodik, hogy 4-6 órákat elpocsékol a véges életidejéből. De nagyon nehéz letenni a kis dopamin löketeket adagoló "okos" szerkentyűt, mert bizony függést okoz. És ne áltasd magadat, hogy mennyi mindenben segíti az életedet, mert két igen fontos dologban viszont mínuszba visz, sorvasztja a személyes társas kapcsolataidat és az én-hatékonyságodat. És mennyire racionális oly sok mindent rábízni bizalmas dolgainkból egyetlen eszközre és néhány világcégre? Megdöbbentő mértékben szolgáltattuk ki magunkat. Kérlek, tényleg ne áltasd magadat, hogy te aztán tudatosan véded az adataidat és számodra igenis hasznos eszköz az okostelefon. Tedd le egy napra, aztán utána gondolkozhatsz a meglepő tapasztalataidon. 
Itt van körülöttem cirka húsz mobil, egyszerű nyomógombostól a valamikori zászlóshajóig sokféle típus számos gyártótól. És bár zömmel használhatók, mégis elektronikus hulladéknak számítanak. Szemetet dédelgettem és szemetet tekintettem a kommunikáció kiterjesztésének. Számos tanulság koppan a fejemen. Ezen eszközök újrahasznosítása extra befektetést igényel, további energiahordozók felhasználását, vagyis mind a gyártásuk, mind az újrafeldolgozásuk árt a természeti környezetnek. Ne feledd, az élővilág, a bioszféra az életfenntartó rendszerünk. Technika függőségünk mindent összeadva inkább az ártalmunkra van mint a hasznunkra. Az ökológiai válság korába lépve ideje lenne számot vetnünk az életmódunk fonákságaival. Biztosan jót tett nekünk a szabadon engedett neoliberalizmus és a globalizáció? Biztosan szabad világban élünk? Biztosan életben maradnál a szolgáltatói szektor összeomlása esetén, ha a civilizációs vívmányaink, például a közművek leállnának? Biztosan lenne vized, élelmed? Biztosan meg tudnád óvni ezeket azoktól, akikből pár nap alatt kitörne a túlélésre hajtó állat?! Ez az egész, hogy itt pötyögök a laptop billentyűzetén és ilyesmikről írok, pusztán látszat, pótcselekvés, értelmetlen merengés. A lényeg a lenti videóban van.
Kérlek, hallgasd meg az előadást!