Az Agaricus biberi nincs benne a szakellenőri tananyagban, ahogy több más csiperke sem, holott Békés megye igencsak jól áll ezen kedvelt gombák tekintetében, amiket nemzetség szintjén a termesztett kétspórás csiperkének köszönhetően a legtöbben már kezdő gombászként is könnyedén azonosítanak, de hogy melyik faj került konkrétan a kosárba, az már nem annyira egyszerű.
Legalább harminc csiperkénk van, amiből én húszat ismerek, és ezek fajleírásai pörögnek az elmémben, amikor csiperkékkel teli kosarat, ládát tesznek elém.
Tényleg nagyon népszerűek, és legelőn, alacsony fű közül már messziről virítanak a fehér termőtestekkel teli csiperke körök, amik felé boldogan indul el a gombász. Ez nem is csoda, hiszen a csiperkék között akadnak kimondottan kiadósak, jó ízűek, amiket élmény gyűjteni és ételnek elkészíteni, aztán beflamózni. Csak éppen ott vannak a ritkább fajok és a gyomorrontást okozók is, amik közül a karbolszagú "ipari mennyiségben" képes teremni. Ebből aztán száz kilónyi is összegyűlhet egy délelőtt alatt a termőhulláma csúcsán.
Négy faj termőtesteiből raktam össze válogatást a munka végén a pultomon, balról jobbra: szekszárdi, A. biberi, felül egy darab kicsike erdőszéli, és jobb oldalt hat darab karbolszagú, ami a négy közül a mérgező, kerülendő. Szerencsére tipikus formájában eléggé karakteres, így könnyebben felismerhető. Nézd meg alaposan! Egyből egy fontos figyelmeztető jel, hogy füstös a kalapja közepe. Erről már kapásból felismerhető a mezőn sétálva és lenézve rá. Ha pedig felveszed, meghúzod rajta a körmödet, késed pengéjét, sárgulni fog. Ha pedig belevágsz, megérzed a vegyszeres, furcsa, taszító szagát is.
A szekszárdi és az erdőszéli jó, kiadós csiperkék. Az erdőszéli is sárgul, de lassan, órákkal később sárgul be és a sárgás szín megmarad rajta, ahogyan a kicsike termőtestén láthatod. Ennek az illata kellemes, ánizsos vagy keserűmandulára emlékeztető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése