Könyvajánló

A 80-as években voltam gyerek, és 1985 júniusában jártam először Pósteleken. Még most is élénken emlékszem, hogy mennyire lenyűgözött a fák zöld lombja. Gyerekként ösztönösen vonzódtam a természethez. A kettős felmenői ágamnak – kispolgári és paraszti – köszönhetően apám, aki maga az előbbit képviselte, észrevette az érdeklődésemet és elkezdte vásárolni számomra az ismeretterjesztő könyveket. Gerald és Lee Durrell „Az amatőr természetbúvár” című könyve 1987-ben jelent meg Magyarországon, és apám hamar beszerzett belőle egy példányt. Kicsit később az Usborne könyvek közül is több került a családi könyvtárba, köztük az 1990-es „Képes Usborne enciklopédia”, amelyből fizikát, kémiát és biológiát tanultam. Utóbbiban mindig jeleskedtem – imádtam a zöldben lenni.
Tizenhat évesen viszont rádöbbentem: ha ilyen ütemben pusztulnak a természetes élőhelyek, mire végzek biológusként, gyakorlatilag a pusztulást dokumentálhatom majd. Ez az elképzelés lehangolt, így pályát módosítottam, de a természet iránti vonzalmam megmaradt. Hiszen a természet az életünk alapja, ez megmásíthatatlan tény. Bárki, aki nem érdeklődik iránta legalább egy kicsit, pont az élet csodáját hagyja ki az ismeretei közül.

Az élet legnagyobb csodája a saját gyermek, ha mindkét szülő akarta és olyan családba érkezett, amelyik várta. Ilyen helyen természetes, hogy pár évvel később, mikor a csöppség elméje nyílni kezd a világra, apa vagy anya leül a gyermeke mellé olvasni és beszélgetni, mert a kérdések elkerülhetetlenül záporozni fognak. A gyermeki kíváncsiságot hagyni elsorvadni – vagy a bizalmat kikezdeni – nagy veszteség. A gyermek első példaképe a szülő, és ha a szülő nem olvas, nem keres válaszokat, a gyermek könnyen követi ezt a mintát. Nehéz vágyakozni olyasmi után, amit az ember nem is ismer. Ha pedig a szülő nem mutat érdeklődést a saját gyermeke iránt, később ne csodálkozzon, ha ez visszaüt. A gyermeknevelés hatalmas felelősség, sokan el is buknak benne. Az egyik legfontosabb készség, amit a gyermeknek megtaníthatunk, a gondolkodás – és ehhez sok-sok ismeret és válaszkeresés szükséges. A könyvek ebben remek társak, de az első években elengedhetetlen egy erős példakép, aki segíti az ismeretek megszerzését.

Ma egy kiváló kiadványt találtam a könyvesboltban, ami felidézte bennem a gyerekkorom olvasmányait. „A tudás enciklopédiája” című sorozat azonnal visszahozta a nyolcvanas évek emlékeit. De ezúttal sem nosztalgiáztam, hanem tudatosítottam magamban, hogy az akkor szerzett élmények milyen mély nyomot hagytak bennem. Apám bölcsessége, hogy hagyott a természetes kíváncsiságom szerint habzsolni a tudást, lehetővé tette, hogy a természetközeli pályán maradjak, ahol a táj lett a munkahelyem.
Sokkal több fiatalra lenne szükség a természettudományokban! Nem a technológia fog megmenteni minket, hanem az élővilág megértése és tisztelete. Ha jót akarsz magadnak és a gyermekednek, szabadulj meg attól a téveszmétől, hogy a digitális forradalom a megmentőnk. A tudás, például a gazdálkodás vagy a kertészkedés alapjai nélkülözhetetlenek – és ehhez elengedhetetlenek az alapvető növénytani ismeretek.
Kérlek, légy felelősségteljes! A gyermeked a jövődet is hordozza, és az első hét évében elengedhetetlen, hogy mellette legyél, támogasd, beszélgess vele, öleld át. Ha gyermeked van, hatalmas feladatot vállaltál magadra.
A fajunk, az emberi lényegünk fennmaradása azon múlik, hogy mennyire ismerjük és értékeljük az élővilágot – és igen, a gombákat is.