Ha ünnep a születés (élet), legyen ünnep a haldoklás (halál)

Remek jellempróba, ahogyan a halálról vélekedünk. Számomra az életem vége, lényem megsemmisülése, testem anyagainak visszakerülése a körforgásba. Gondolataim mások elméjében maradnak fenn. A lélek nem létezik, az egyik kegyes hazugságunk, amivel enyhíteni igyekszünk a halállal kapcsolatos szorongásunkat. Pedig könnyű belátni, hogy gyönge, reszketeg, megpróbáltatások idején összeomló idegrendszerű, furcsa nézeteket valló és ezek hatására rosszat cselekvő, emberi lény semmiféle olyan értékkel nem rendelkezik, ami "égi" megőrzésre hivatott. Jobb elengedni a hamis meséket és a valóságra figyelni, és igazabb emberré válni, akinek tettei és szavai szinkronban vannak egymással. A halál ténye, ahogy szembesülünk a hamarosan bekövetkező lezárással, és ahogyan végigmegyünk a haldoklás stációin, mindent elmond rólunk, és nem marad a végére egyetlen egy hazugságunk sem, mert a haldoklás levetkőztet minket, felnyitja szemünket az igazságra, és ahogy önmagunkat, úgy másokat is a maguk valójában pillantunk meg. Csak azok mentesülnek a megmérettetés alól, akik hirtelen halnak meg.
Kevés rosszabb élethelyzet van a haldokló magányosságánál. Ha van vagyona, körében a haszonleső örökösök maradnak, de ápolását fizetett személyzet végzi, aki szegény, egyedül, saját gyötrelmével testébe-elméjébe zártan ápolási osztályon szenved ki, és keveseknek adatik meg, hogy emberhez méltón, megbékélve, megtisztultan csendesüljenek el. Ez az igazi kegyelem, a jóság diadala. Amikor az utolsó lélegzeteidnél a szeretted fogja a kezed és enged vissza a semmibe. 
Elpazaroljuk emberi lényegünket, talmi elvárásoknak dőlünk be, miközben azoknak ártunk, akik a legnagyobb kincseink, a hozzánk közelálló embereknek. Ne hivatkozz képzelt entitásokra, ne bújj mögéjük! Gyenge jellemed ordít süketelésedből! Ember vagy. Vállald fel végességedet, és a tény ismeretében tégy meg mindent, hogy megbékélten, a legjobb ember társaságában fejezhesd be az életedet. 

Ui.: Ha úgy örülünk a kicsiknek, mikor világra jönnek, ugyanígy becsüljük meg az életük végéhez érteket és legyünk velük. 
Mindannyian átesünk az emberség próbáján. Egyikünk sem mentesül alóla. Ne menekülj tovább.