A magyar államról megfeledkeztünk

Igazából erről sem kéne írnom, hiszen semmiféle ráhatásom sincs a dolgok menetére. Megtapasztaltam a hatóköröm korlátait, és halál biztos, hogy a hanyatlás folyamatát a cikkeimmel még lassítani se tudom, hiszen cselekvésre lenne szükség, nem a szűk szobában a billentyűzet koptatására. Ráadásnak a nehéz gondolatok csapásokat mérnek az életkedvemre, és fölöslegesen stresszelem magamat. De a szomorú valóság elől nem lehet elmenekülni, a betegséget nem lehet letagadni, mindannyiunkat egyformán sújt a sokféle hiányosságunk, amik összeállva katasztrófához vezetnek. Csupa emberi hiba, amik miatt hanyatlik Magyarország.
Az egyik szembetűnő hiba, hogy a nemzeti szlogennel sikerült elterelni a figyelmet az államról, aminek pedig mindannyian részesei vagyunk a közművekkel, közintézményekkel, az állami cégekkel együtt. Ezen az államon élősködik a NER, ami a nemzeti címkével magának sajátítja ki, amiből még pénzt tud kivonni maga számára. Közben az állam a parazita sorozatos sarcai miatt gyengül, működési zavarokkal küzd. Utóbbiak konkrétan emberi halálokhoz vezetnek. Az emberek pedig pont úgy viselkednek a problémák láttán, mint a csótányok, amikor felkapcsoltam éjjel a villanyt, és a rovarok iszkoltak a bútorok alá, vagyis inkább elmenekülnek.
Ki fogja üzemeltetni az államot, vagyis az országot, ha mindenki elfordul és bebújik a lyukába?
Van egy tanulságos állati példám, a pocok és a sikló. A pocok bemenekül a járatrendszerébe, a sikló utána. A pocok meglapul egy üregben, de a siklónak kiváló szaglása van és biztosan meg fogja találni a nyomát követve. A pocok döntési helyzetbe került, ha marad, biztos halál vár rá, de ha fülelve a sikló mozgására olyan járatot választ, ami üres, el tud futni és életben marad. A magyarok a harmadik lehetőségre, ahogy a pocok is, képtelen, vagyis megküzdeni a sikló jelképezte veszedelemmel. Nem vagyunk szabadságszerető, bátor népség. Igazából gyávák és megalkuvók vagyunk. Amíg vannak dolgosabb népcsoportok által létrehozott értékek, addig a magunk langyos fosában elevickélünk, de ha a rendszerben az emberi trehányság, nemtörődömség okán működési zavarok lépnek fel, egyből kiderül, hogy egész életstratégiánk elhibázott és halálos. 
A végszavam, hogy ne várj a messiásra, mert a legfontosabb ember mindig is te voltál önmagad számára. A népünk egyik sajátos vonása a rendkívüli mértékű önzősége. Szóval miért gondolod, hogy majd jön a nemzetből egy hős, aki megment a saját balfaszságod minden következményétől?! Cselekedj, mert már nincs hová futni.
(A parazita sosem áll le, a gazdatest haláláig ténykedik.)