Az erdei csiperke (jobb oldalt) a mai bejegyzés főszereplője, mert ritkán kerül a szemem elé a vizsgálóban. Pedig biztosan nagyobb mennyiségben él és terem Kétkörösközben, akárcsak a többi rokona. Bár tekintve a füves és fás élőhelyek arányát, hogy az előbbi kiterjedése jelentősen nagyobb, az élőhelyekben nem válogatós karbolszagú csiperkéből nagyon sok van. Kár, hogy ehetetlen és ha mégis legyűrtük, akkor rondán elcsapja a hasunkat. (Most tekintsünk el a ritka kivételektől, akik képesek megenni.)
Az erdei csiperke rajta van az árusítható gombák listáján öt rokonával: mezei, ízletes, ligeti, erdőszéli és nagyspórás. A hat árusítható csiperke közül az erdeinek és ligetinek közös tulajdonsága, hogy húsuk vörösödik, ahogy azt az erdei metszetén láthatod. Bár egy kis vakargatással rá kellett erősítenem, hogy jól láthatóan vörösödjön a tegnapi szedésű termőtest. Hasonmásai, a büdös és barnapikkelyű csiperkék NEM vörösödnek!
A karbolszagút a tönk bázisában vakargattam meg, hogy a krómsárga szín erősebben megjelenjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése