A csiperkék nemzetségében akad egypár bosszantó hasonmáspár. Az egyik a témája a bejegyzésemnek. Kattints a képre, hogy eredeti méretben lássad az említett tulajdonságok jobb megtekintése érdekében.
A bal oldalt az ehető és árusítható ízletes van, a jobb oldalt a karbolszagúhoz hasonlatosan mérgező fenolszagú. Az előző bejegyzésben említett csiperke talán nem is karbolszagú volt, hanem fenolszagú. Pech, hogy ugyanolyan tömzsi és húsos mint az ehető hasonmása, az ízletes! És még nagyobb pech, hogy ázottan tönk nélkül még jobban utánozza ehető rokonát.
Az ízletes egyik legjobb határozóbélyege a kettős gallérja. A fenolszagúnak vastag, gyűrűszerű a gallérja és friss állapotában már érintésre feltűnően sárgul. Frissen erőteljesen érezhető szokatlan, magyar nevében említett "vegyszeres" szaga. Az ízletesnek klasszikus csiperke illata van és nem színeződik a húsa.
Most bőven hoznak ízletes csiperkét, és még inkább figyelnem kell, hogy ne csaphasson be a fenolszagú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése