Tény és való, hogy értelmetlen a kihagyott ziccerek miatt keseregni, mert a múlt megváltoztathatatlan. Egy dologra viszont alkalmas, a tanulságok levonására. Bele kell állni a munkába, nem szabad másokra várni és elhinni mindent a csalónak, aki szép öltönyben a csillagokat is leígéri a gyermeteg lelkületű, népmeséket váró, egyébként csalárdságra hajlamos, magyaroknak. Ideje tisztán látni, hogy kik vagyunk, és megfogalmazni, hogy mit szeretnénk elérni. Nem más fogja megcsinálni, hanem mi magunk. Teljesen az alapoktól kell újraszerveznünk a társadalmunkat. Hiábavalóan áldozzuk fel az életünket a jelenlegi roncs-társadalomért, mert ez bizony működésképtelen. És őszintén szólva én már egyáltalán nem akarom eltartani a NER "tízezer szépen élnek" családját! Kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy finanszírozzuk ezeknek az ingyenélőknek a pünkösdi királyságát. Ideje felfogni, hogy hazugságokra, egyéni luxus kívánságokra nem lehet életet alapozni. Az ország beledöglik mindebbe. Ne többre vágyj, hanem a jobbra! Mikor fogjátok fel, hogy a vagyontárgyakból szemét lesz és az emberi lényegünket, a valódi értékeinket a gyermekek viszik tovább! Még az alapvető értékekkel se vagytok tisztában! Ez a nagyon keresztényi ország még a krisztusi tanításokat se ismeri. Elég fura, hogy nekem viszont természetimádó pogányként itt van kézközelben az Újtestamentum.
De félre az indulattal, mert értelmetlen puffogni és szapulni az ismeretlen masszát, hiszen sokfélék vagyunk, és jobb szemtől-szembe megismerni egymást.
Mindenki tegye meg, amit a saját helyzetéből meg tud tenni. Én mindig pontosan ezt teszem. Tisztában vagyok a képességeimmel, a személyiségemmel, a tudásom mértékével, hogy miben és hogyan tudok fejlődni. Sorolhatnám. A magam módján, de cselekvő ember vagyok, és bizony élvezem, örömömet lelem a tevékenységeimben.
Időnként átsétálok az új csarnokba, hogy a jövőről töprengjek. Vajon be fogom rendezni pár év múlva ezt a helyiséget? Lesz utódom? Mi lesz a természeti környezettel Békés megyében? Mennyire néptelenedik el a táj? Azt tudom, hogy a gombák nagy túlélők, és számos fajuk a tájban marad és alkalmazkodnak a megváltozott klímához. Nekünk is ezt kell tennünk. A változás életre serkent minket. Gyerünk, mozdulj, mert ideje van cselekedni! Sok rossz történt, de mivel élünk, még van lehetőségünk jót is teremteni. Akkor mire vársz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése