Természetimádó pogányként semmit sem jelent számomra a vallásosság. Erősen kétlem, hogy bármiféle (kitalált) égi fenség igényt tartana egy különleges állat valamiképpen kivont személyiségére. Nincs bennünk semmi, ami tovaszállna, a halálunk egyenlő a megsemmisülésünkkel. Ami viszont csodálatos, és igen nagy örömöm telik benne, hogy időszakos létezőként itt vagyok a világban és rácsodálkozhatok a jelenségeire.
Őszinte ámulattal bámultam horizontól horizontig a Tejút sávját a külterületen Kétegyháza felé a Keresztes-halomnál augusztus 11-én. Számomra az egyetlen valós szakrális tér a csillagos égbolt. Gyerekkorom óta lenyűgöz a tény, hogy egy hatalmas galaxisban élek egy olyan bolygón, aminek elképesztően változatos élővilága van. Ez az egész oly lenyűgöző, hogy az összes túlvilág elképzelésünk nevetségessé válik a csillagok fényében.
A Tejútról előbb a gyulai Kálvária-halomnál a kis kápolna mögött készítettem néhány fotót. Ehhez az ősi halomhoz is régóta ki akartam jönni. A képválogatásban megtekintheted a Kálváriáról készült fotómat is. Az utolsó képet már augusztus 13-án késő este készítettem a kertből és néhány kedvenc égi fényességem látható rajta: a Plejádok nyílthalmaz, a Capella és Aldebaran csillagok, egyik a Szekeres, a másik a Bika legfényesebb csillaga. A fotón ott a Jupiter a Marssal, szoros együttállásban láthatók. És még egy kicsike meteor is pont átsuhant az exponálás alatt. Az előtte lévő képen a Göncöl-szekér van és szintén tizenegyedikei felvétel.
Jót tett a mentális állapotomnak az égbolt csodálata. A szabad horizont látványa a több tízezer csillaggal igazából létszükséglet számunkra. Rosszat teszünk nekünk, hogy a fényszennyezés a városainkban megfoszt minket ettől az ősi tapasztalattól. A fotóim csak egy kicsikét tudják érzékeltetni az élmény erejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése