Ugrás a fő tartalomra

Csodálatos erdő


Harmincöt évesen láttam először igazi lucfenyvest. Megérte várni a csodára. Életem egyik legjobb élménye szinte érintetlen erdőben sétálni, gombászni, gyönyörködni. Lenyűgöz a természet összetett rendszere, ahogy az élő és a holt hat egymásra. A hegyek kövén, vékony talajtakarón sűrű életszövedék; elhalt fákon zuzmók, mohák, gombák. Amerre nézek mindenhol az életet adó víz cseppjei; cuppog a vastag mohapárna a lábam alatt. A levegő tiszta, hűvös, frissítő, tele párával, a növények lélegzetével. Varázslatos, miközben nagyon is valós. Nem lehet ámuldozás és ujjongás nélkül szemlélni az élet zöld varázsdobozát, ami a mi éltetőnk is. Ezért nem értem az embereket. Miért bánnak rövid ideig tartó haszonért oly kegyetlenül az erdővel? Mindig látunk fával megpakolt kamionokat ledübörögni a hegyről. Kifosztjuk az élet varázsdobozát, és ebbe belehalunk. A tarvágás (ön)gyilkosság. Az erdő védtelen a mohóságunkkal szemben, rosszabbak vagyunk a fenyőpusztító szú fajoknál is.
Át kellene gondolni az ember és a természet viszonyát. A részei vagyunk, nem állunk felette, benne élünk, és belsejében üreget rágunk magunknak, a semmit növeljük és szemetet gyártunk. Elméletileg természetes ösztönöket követünk, faj-és létfenntartás, de mindent felemésztünk torz logikát követve: haszon, vagyonszerzés, hatalom. Semmit sem uralunk. Illúziót teremtettünk magunknak. Nem tudom azt írni, hogy kár lenne értünk, amikor az illúzió szétfoszlik és a gyermekek ott állnak az őseik szeméthegyei közt. Aki a természetet, az életet nem becsüli, az életet nem érdemli meg. Nincs jogunk a szépre és a jóra, amikor rettenetes hatékonysággal elpusztítjuk a szépet és a jót.
Miféle lény az ember? Ha hinnék bármelyik mesében, azt mondanám, hogy az ördög teremtette.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …