Gombatúra a zöldhatár közelében

A késő tavaszt idéző időben kicsiny csapatunk Sarkadra ment gombászni. Kötegyán és Sarkad közt az egykori ártéren tértünk be egy tölgy-kőris-szil ligeterdő jellegű facsoportba. Olvadozva mászkáltam a fák között, áhítattal simogatta a tekintetem az őshonos fákat, és közben a dicső múltra gondoltam, amikor teljes pompájában virult a keményfás ligeterdő. Áhítatomba belerondított, hogy ott létünk alatt is emberek jöttek és favágásba kezdtek. Még az emlékét is eltöröljük az egykori zárótársulásnak?! Rossz belegondolni, hogy végleg elveszhet a legfajgazdagabb élőhely a szülőtájamból. Ez volt a legrosszabb része a túrának, aminek azért nem ennyire sötét volt a hangulata, inkább "elszállt". A többiek jót derültek a káromkodásokkal fűszerezett lelkesedésemen, amikor rájöttem, hogy mit látok keletre: a hósipkás Bihar-hegységet és majd teljes hosszában a Béli-hegységet. A hegyek látványa fellelkesített. Annyira közelinek tűntek. Kár, hogy az egyszerű kompaktom nem tudta visszaadni a nagyszerű látványt. 
A hegyektől felpörögve szédültem be a ligeterdő roncsba, ahol találkoztam a fekete kehelygombával Urnula craterium. Életemben először láttam élőben, holott régóta ismerem képről. A fekete különlegességek megcsodálása után a csapat az utolsó cseh kucsmagombák Verpa bohemica keresésére indult. Ide-oda sétálva a fák között, még én is találtam egy-két fotómodell kucsmagombát. A mai túrán nem gombásztam, inkább fotóztam és a tájban gyönyörködtem. A gombásztársak szorgalmasan keresték a gombákat és végül mindenki talált elég csehet. Egy kis töprengés után, hogy kettéválik a csapat vagy mindannyian megnézzük a májusi pereszkés Calocybe gambosa helyet, végül az utóbbi mellett döntöttünk. Meglepett, hogy egy kis facsoport is ígéretes gombászhely lehet a szántóföldek közepén. Egyik fele vadkörtés (vagy elvadult gyümölcsöskert?) a másik akácos. A vadkörtésben termett a májusi pereszke, ami a szárazság miatt kicsi maradt, a  
termőtestek fejlődése megakadt. Tudom, hogy fura a korai megjelenése, de az ősz és a tél is enyhe volt, nem fagyott át a talaj, plusz a márciusi meleg végleg meggyőzte a gombát, hogy ideje teremni. Igyekeztem fotóval megörökíteni az élőhely varázslatos hangulatát. Virágzó vadkörték és az égbolt, ez a látvány megkoronázta a túrát. A zsákmány szerény volt, de mindenkinek jutott gomba, és ami fontosabb, új kapcsolatok jöttek létre, a régiek erősödtek, valamint jól éreztük magunkat. A természet, a táj, a gombák, és mi gombászok, minden együtt volt. Kell ennél több?