Pár hete leltároztam a blogban, vagyis kimásoltam minden szöveget egy dokumentumba, majd megnéztem a statisztikát és több mint négy év alatt egymillió karaktert írtam össze a gombákról és a természetről. Szerintem minden tőlem telhetőt megtettem, hogy érzékeltessem, mennyire fantasztikus az élővilág és azon belül a gombák, a természet különcei. Most másfajta szellemi erőfeszítésre vágyom. Lassan tíz éve, hogy nem használtam az elmémet mesélésre. Közeledik május-június, amikor a legjobban érzem magamat, és viháncol bennem a sok érzés és gondolat. Ideje beülnöm a könyvtárba és belekezdeni a kutatásba, ami megelőzi az írást nálam.
Jó vázlat nélkül nincs értelme ütni a billentyűket, zagyvaság a végeredmény. Nem hiszek a spontán írásban, hogy csak úgy kiesik a mű az ember fejéből. Ha nincs elegendő információ-tapasztalat, semmit sem tudsz létrehozni.
Az írás nálam a legmagasabb szintű szellemi tevékenység, aminek vannak szakaszai. Az első a kutatás. A háttér információk élővé-hihetővé teszik a történetet. Rendkívül fontos a karakterek, mellékszereplők kidolgozása, éreznie kell az olvasónak, hogy ők is jönnek valahonnan és tartanak valahová. Ez azért is jó, mert sodrást ad a történetnek. Él az egész.
Miért jó kidolgozni, majd megírni egy történetet? Nekem sosem sikerült igazán közel kerülnöm az emberekhez, senkihez sem. A valódi intimitást kizárólag alkotás során élem át, amikor (elegendő információ esetén) életre kelnek a karaktereim és bőrömbe bújtan élni kezdenek, szeretni és gyűlölni, cselekedni. A szűkös életkereteim kitágulnak, végtelenbe vesznek, mássá leszek, mást látok és érzek, nincs semmi, ami lehetetlen lenne, amikor átadom magamat az alkotásnak. Nincs ennél intimebb és csodásabb játék. Mellékhatása, hogy nagy adag bánattal, fájdalommal és az elcseszettség érzésével jár együtt. Semmit sem adnak ingyen, és igen nagy árat fizetek, amikor írással töltöm a rövidke életidőmet.
A barátom tutira szociopatának fog tartani, amikor sokadszorra fogok rámordulni, hogy ne zavarj. Kell egy terv, időbeosztás, hogy jusson mindenre idő és figyelem. Az írás öncélú játék, nem másokért csinálom; önmagamért, hogy enyhítsek kínjaimon, felejtsek, teljesebbé válhassak. Senki sem képes nagyobb ajándékot adni ennél. Tehát beintek a világnak, bebújok elmém alkotói műhelyébe és teremteni kezdek.
A Háztáji gombaismeret előadássorozatomat nem érinti a döntésem, megy tovább. Május elején kirakom az új plakátot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése