Az autó meghülyíti az embereket. Elhiteti velük, hogy szabadok. Aztán a sok marha beleszalad abba, hogy tonnás csodajárgányaikat le kéne tenni valahol. Egymást anyázva keresik a parkolóhelyeket és lehetetlen, pofátlan véglényekké silányodva hagyják ott, ahol tudják. Nehéz eldöntenem, hogy sajnáljam vagy szidjam ezen tökéletlen lényeket. Kár rájuk gondolatot pazarolnom. Reménytelenül hülyék. Egyedül az erdő sorsa aggaszt. Nem érik fel ésszel, hogy a mérsékelt övön az erdő a leggazdagabb élőhely, különösen az erdőszéleken tobzódik az élet, és a maradékát erősen védeni kellene, nem hisztérikusan kapaszkodni az illúzióba, hogy a tonnás szarral felmegyek a Normafához a természetbe. Érted, a kreténje nem veszi észre, hogy életmódja következtében papírmasé kulisszává sorvadt a természet, és a hozzá hasonlókkal együtt ledönti ezt a kis díszletet is. (Aztán remélem széttépik egymást.)
A hír, amitől elpukkadt az agyam, hogy parkolóhelyek létesítése céljából kivágnak kétszáz fát. Ez nem oldja meg a problémát! Ugyanúgy tömeg lesz, ugyanúgy mindenhol parkolni fognak, mert nem érik fel ésszel, hogy az autó nem való a hegyre az erdő maradékába. A tömegközlekedést kéne bővíteni és sétautat létesíteni a buszmegállótól a Normafáig. Illetve korlátozni kell a hely elérését. Szedjen a kerület belépési díjat. Vegyétek észre, hogy a végórában vagyunk, és feléltük a természetet. Nagyon közel kerültünk az összeomláshoz. GONDOLKODJ, NE AUTÓZZ!!!
Budapest természeti értékei sorozatom másik két bejegyzése:
Péterhalmi-erdő
Nevesincs tó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése