Villámtúra Bács-Kiskunban

Ma egy igazán különleges helyen gombásztam két túratársammal. Ugyan a fenyőültetvényekben élő gombák termőhulláma lement, tehát nem szedtük tele a kosarainkat, azonban bőven jól éreztük magunkat a Kiskunságban. Nekem különösen tetszett Lakitelek-Tőserdőnél a Holt-Tisza mentén kialakított tanösvény. Elégedetten szemléltem az idős kocsányos tölgyeket, és örültem, amikor egymás mellett láttam a tölgyet, a szilt, és a kőrist. Egyértelművé vált számomra, hogy egykori keményfás ligeterdő maradványhoz van szerencsém. Én imádom ezt a társulást, mert Kétkörösközben a legfajgazdagabb élőhely, nemcsak a gombák sokasága lakja, hanem növények, állatok. Összehasonlíthatatlanul értékesebb mint bármelyik monokultúrás szántónk. Tragédia, hogy eredeti formájában már nem található meg. Csak töredékei alapján lehet némi képünk arról, hogy milyen kincset éltünk fel. 

 Az egyik tájékoztató táblát lefotóztam, mert fontos dologra hívja fel a figyelmet. A folyószabályozás csak kérészéletű megoldása egy problémának, aminek eredménye még több gond a mi életünkben. A kiszáradás, az invazív fajok terjedése, az eredeti növénytársulások megsemmisülése igenis hat az életünkre. Nem veszed észre, a város talmi élettere korlátozza a látásodat, de hamarosan a képedbe robban a valóság. Egy csomó mindent nem kaphatsz meg pénzért. Sajnos a sulykolt fogyasztói mentalitás meghülyített sokakat, elhitette tömegekkel, hogy pénzért bármi megvehető. Ez hazugság. Ha apró rezervátumok maradnak csak a természetből, neked nem lesz elég pénzed, hogy belépj ezen szentélyekbe. Azok ki lesznek sajátítva, vagy szigorúan védettek lesznek. Te mint megvezetett haszonállat a legalapvetőbb élménytől, a természettől leszel megfosztva és persze nem mellesleg még egy rakás fontos dologtól, amit önként és dalolva adsz fel önhitten vagy mert szimplán ostoba vagy. De egy-két "látó" nem menti meg az oktondi tömegembert. Reménytelen vállalkozás. Ezért örvendj a fotóimnak. Amíg van rá lehetőségem, mutatom neked a fogyatkozó természeti értékeket.