Visszatekintő az óévre

2019 katasztrofálisan indult. A téli csapadék közel sem volt elégséges a jó szezonkezdethez. Sőt a február és március rendkívül száraz volt, aminek következtében tűzgyújtási tilalmat kellett elrendelni a megyében. A legtutibb kis ligetemben sem tudott teremni a cseh kucsmagomba. 2018 nagyszerű tavasza után borzalmas kikelet virradt ránk. Az év első négy hónapjában csak kóválygott a gombász. 

Aggódtam, hogy semmi sem lesz a tavaszi gombákból, de az időjárás gondolt egyet és április végén megérkezett a felmentő sereg első sekély ciklonja. Ezzel kezdetét vette egy rendkívül csapadékos időszak. A május dupla havi csapadékkal kényeztetett minket. Ennek köszönhetően teljesen váratlanul előrobbant a tövisaljagomba és megjelent a májusi pereszke. Aztán jött a többi kedvencünk. Évek óta nem láttam ennyi gombát az ötödik hónapban. Régi fényében tündökölt a mezei szegfűgomba és tódultak elő a csiperkék. Ráadásnak még a hónap végén is találtam májusi pereszkét. Erre régóta nem volt példa. A kiadós csapadéknak köszönhetően a június sem okozott csalódást. Pedig itt már közel sem esett annyi mint májusban. A hatodik hónap a nyári vargányáról szólt nálam. A hegyvidéki tölgyesekben a sok szedő ellenére bőven jutott nekem is. Egyszerűen fizikai képtelenség volt összeszedni mindegyik termőtestet. 

Aztán július ismét pozitív csapadékanomáliával lepett meg. A nyaralók panaszkodtak, a gombászok örültek. A hetedik hónap kiválóan sikerült a háztájiban. Sajnos erősebb zivatarok is átmentek rajtunk, az egyik a hónap végén Gyula-városerdőt tépte meg. Sajnos a bőségnek véget vetett a berobbant nyár és jelentősen kevesebb csapadék, de ekkor sem maradtam pazar gombászélmény nélkül, mert követve a termőhullámot elmentem a Bükkbe és ott kitomboltam magam. Ez az élmény segített átvészelni a forró, gombátlan heteket. Idén a háztáji jelentősen jobb volt a hegyvidéknél, amit tartós aszály sújtott. Hitetlenkedve néztem a száraz lucfenyvest szeptemberben. Ijesztő volt. Nem is mentem újra 1000 méter fölé később sem. Az ősz nehezen indult be. Az október közel sem emlékeztetett régi önmagára. Abszolút beillett késő nyári hónapnak. Nem gombásztam, fagyiztam... Szinte aggódva téptem magam, hogy mi lesz így a főszezonnal. Olyan lesz mint a 2018-as volt, aminél rosszabbat addig nem tapasztaltam?

Szerencsére másként alakult és novemberre megemberelte magát az időjárás és megajándékozta a gombászokat. Május után ismét gombabőség köszöntött ránk. Pedig nem volt kiemelkedően csapadékos, azonban a kiegyenlített hőmérséklet a bőséges harmattal, az esővel kiegészülve doppingolta a kedvenceinket. A késő őszies idő szinte december végéig kitartott. Ennek a fehér karácsony rajongói nem örültek, de a gombászok boldogan trappoltak sarat dagasztani és telepakolni kosaraikat.
Az időjárás elképesztő bakugrásai ellenére a háztájiban remek szezont zártam. Szerintem senki sem maradt gomba nélkül és bőven fel tudta tölteni a fagyasztóládát, és aszalványos üvegeit.
2019 a jobb gombász évek sorát gyarapítja.