És virágzott a micélium

Június 20-tól 23-ig a Kelet-Mecsekben voltam, ami az Őrség mellett a másik kedvenc hazai tájegységem. Az Őrségben már hétszer jártam, a Kelet-Mecsekben az ideivel együtt háromszor. Alföldiként a szelíd dombos tájak különösen vonzóak nekem. Pláne, hogy mindkettő pazar módon erdősült. Olyan erdőik vannak, amikről én csak álmodozhatok a kultúrtáj félsivatagában tengődve. Egészen más a levegő illata, jelentősen párásabb, kellemesebb, és kevesebb a por benne. Itt dél-keleten a nagyüzemi mezőgazdaság gyilkolja a talajt, rengeteg porszemcsét gyárt, amik irritálják a garatot. Olyan köhögés rohamokat okoznak, hogy kiköpöm a gégémet. A szülőföldem monomániás átalakítása nagyüzemmé végül lakhatatlanná teszi a tájat. Ez a valóság. Nincs semmi túlzás. 

 Sajnos a Mecsekben járva szintén találkozhattam az idióta gazdálkodás jeleivel. Az erdőtörvény icike-picike módosítása odavág a hazai erdőknek. Az Óbányai-völgy az egyik természeti értékünk, és itt is megbontják az erdőt. Az egyik léket lefotóztam. Majd kiugrott a szemem a pusztítást látva. Páratlan bükköse van, aminek rosszat tesz, ha meglékelik, mivel az üres területekre betűz a napfény, amitől elpusztulnak a baba fák. A lék forróbb lesz a környezeténél, ezért a szélét övező fákat hősokk fenyegeti. Legyengülnek, ideális áldozataivá válnak az agresszívebb gombáknak. Aztán az erdészet értetlenkedik és kutatókat nyaggat, hogy derítsék ki, hogy a gyűrűs tuskógomba mi a tökömért terjed roham tempóban... Erre mit is mondhatnék. Nem mondok inkább semmit.

 Nyár van, zöld az erdő, és mégis hallottam a fűrészt több helyen járva a Mecsekben. Lehet, hogy a már kitermelt faanyagot darabolták, de ne legyek naiv. A profit éhség szedi áldozatait. Az erdészetnek muszáj a megadott kvótát teljesítenie, különben az "urak" elégedetlenek lesznek. Akik a nemzeti jelzőt oly szívesen hangoztatják, valójában hazaárulók. És ne várd el tőlem, hogy toleráns legyek a közösség és a természet érdekeit tiprókkal szemben. Pech, de a magyar társadalom a legfejletlenebb az EU-ban, semmiféle közösségi érdekérvényesítő készsége nincs, a választott(?) vezetői maximálisan opportunisták. A valósággal nincs tisztában, rosszul tájékozódik a 21. században, és fel nem ismert gyengeségeit hőzönséggel, nemzeti melldöngetéssel igyekszik leplezni önmaga elől. Ideális áldozat a csalók számára. Önsorsrontásból profi. 

 Ami viszont tetszett, hogy az ország elnéptelenedése pozitív hatással van az erdőre. Ha az áruló "urak" nem irtják ki, és a klímaváltozással szemben képes hatásosan védekezni, felvirul a napja. Alig láttam szemetet a Mecsek szívében. Most reggel esett le, hogy nem volt szemét az erdőben! Az Erdélyi-szigethegység értékét jelentősen rombolja az elképesztő igénytelenség, hogy messze a településtől is szemétkupacok jelzik az emberi civilizálatlanságot. Pedig Románia a gazdasági adatok alapján jobban teljesít, viszont a szokásos menetrend érvényesül, mint nálunk, a fejlődés az opportunista seggfejeknél csapódik le, mindenki más marad a nyomor szintjén. Ha csak nem húzott el már idejében nyugatra dolgozni és élni. A tanulatlanság a rosszul működő állammal együtt önsorsrontó párosítás. Nem a sikeres ország ismérve. Ennyit a csodás GDP adatokról.

 Oké, biztos kezd agyadra menni a rinyálásom. Mindjárt eljutsz a képválogatásig, ahol kikapcsolódhatsz, ahogyan én is tettem felemás sikerrel a Mecsek erdőit járva. Jó volt látni az ismerős helyszíneket, jó volt együtt lenni a gombásztársakkal, jó volt összefutni az Erdei Vándor program egyik csoportjával a zengővárkonyi tojás múzeumnál. Nekem az 1992-es két hetes mecseki vándortábor életre szóló élmény. Akkor láttam először szentjánosbogarakat repülni, amikor Orfűn a diáktábornál este kimentem a csillagokban gyönyörködni és az épület mögött zöld fénypontokat láttam ide-oda mozogni. Akkor jöttem rá, hogy romlik a látásom, mert a tanár kérdésére, hogy látom-e a Göncöl rúdjában a kettős csillagot (Alcor-Mizar optikai páros), nemmel válaszoltam. 

 A magyaregregyi szállásunknál este kilenckor az erdő széléről berepültek a telekre a szentjánosbogarak. Egyikük a régi disznóól alatt pókhálóba ragadt, ezért tudtam megörökíteni a fényét a kompakttal. Hiába szabadítottam ki, a pók gyorsabb volt. De legalább meg tudtam mutatni a gombásztársaknak az apró rovart, ami a varázslatos látványt produkálja. Még szombat este, amikor csendesült az eső, előjött néhány hím az erdőből. Az egyik legjobb élmény volt. Ahogy a Ferde-vízesés újbóli felkeresése. Kenyérlángos ebéd a Klumpás-tanyán. Az Óbányai-völgy fantasztikus bükköse. Jártam a Tripammer-fánál, ahol igazán hatalmas bükkfában gyönyörködhettem, aminek törzséről lőtt fotóm a harmadik kép a bejegyzésben.

 És akkor legyen végre szó a bejegyzésem címéről. Raktam be fotót a jelenségről, amit sokszor láttunk jövet-menet az erdőkben. Ezt nevezzük micélium virágzásnak, amikor a gomba a termőtest képzésre készülve el kezdi szőni az apró kezdeményeket, amik fehér pamacs foltokként látszódnak a csupasz talajon. Sokkal több gombára számítottunk, de kevesebbet találtunk, és vigasztalásképpen mondogattam a gombásztársaknak, hogy lesz gomba, hiszen mindenfelé virágzik a micélium. Ez valahogy nem vigasztalta őket, hogy utánunk egy héttel lesz gomba. Nekem viszont tetszett, hogy a kedvenceink dolgoznak, élnek, teszik a dolgukat, és persze örültem a fellelt termőtesteknek is. Remek négy napunk volt a Kelet-Mecsekben.