Visszatekintő májusra

A hónap első napján a Béli-hegységben jól ismert helyen megtaláltam az első nyári vargányát. Az apró termőtest a helyén maradt. Azonban örültem neki, mert vargányát látni mindig öröm. Kis keserűség és aggasztó jelzés a természet részéről, hogy a melegedés hatására ennyire korán képes teremni. Harminc év alatt két héttel korábbra csúszott a fehér akác nyílása, aminek virágzása hagyományosan a nyári vargányát jelzi a gombásznak. A gomba is reagált a melegedésre, ami globális jelenség.

 Az okkerszínű tinórun alig lepődtem meg, amikor megláttam a pósteleki indikátor helyemen negyedikén. Bár ilyen fejlettségű termőtestek az ötödik hónap elején szokatlanok. Más gyökérkapcsolt gombát nem is láttam. Ekkor még a korhadékbontók tobzódtak, ami normális. A hűvösebb időjárás nagy előnye volt, amire évek óta nem volt példa és homlokomra szaladt a szemöldököm ettől, hogy a nevében jelzett időben termett a májusi pereszke.

Huszonnyolcadikán még megtaláltam a pósteleki kastélyparkban, ahol addig sosem láttam, pláne nem májusban. Más élőhelyekről ismertem, például vadkörtés kökényesből. Vagy életem első példányait a reptéri mezőn találtam meg. Ami számára kedvezőtlen a tavaszi meleg és szárazság. Tavaly április végére kifújt. Alig termett és mind erősen nyüves volt. Idén viszont meglepően jó állapotban voltak a termőtestei és sok termett. Akinek van tuti lelőhelye, bőven szedhetett. Én is láttam belőle kosárnyit. 

 Ami szintén meglepetés volt, hogy április végi nagy eső hatására beindult a tövisaljagomba, ami addig nem bukkant fel, hiszen komoly aszály volt. Azt hittem, hogy nem fog teremni idén, de rácáfolt a balsejtelmemre. Mindent beleadott. Özön volt belőle. Ez lenyűgözött. Bár közepes értékű étkezési gomba, de ilyen mennyiségben bárkit gombagyűjtésre csábítana. Ezen a fotón jól látszik a spóraszín. Nem fehér, nem barna, hanem rózsaszín spórás. 

Tizenegyedikén mentem másodjára a hónapban a hegyvidékre. Ezen a napon olyan sok mezei szegfűgombát láttam, amire szintén évek óta nem volt példa. Egyszerűen a száraz-meleg tavaszok lehetetlenné teszik számára a termőhullámot. Idén viszont a fiatal gombász éveimet idéző bőségben jött elő. Hitetlenkedve csodáltam a hegyi legelőn a köreit. Kosárszámra gyűjtötték a gombásztársak és én is ettem. Az egyik legjobb étkezési gomba, aminek a kalapját használjuk fel. Teljesen egyenértékű a hegyi "nagyvadakkal". Sajnos az utóbbi időben egyre gyakoribb íztelen, gyengén mérgező(?) hasonmása, az üregestönkű szegfűgomba, aminek tönkje sima felületű, könnyen törő, és üreges.

 Tizenkettedike, a hónap közepén bőven teremtek a különféle csiperkék, ehetők és gyengén mérgezők. Szerencsére a csiperkék közt nincs halálosan mérgező faj, de a vegyszeres szagúak képesek tartós gombaundort okozni, miután alaposan meghajtották a beleket. Általános szabály, hogy kaparásra azonnal sárguló, kellemetlen szagú csiperkét nem főzünk meg. Vagy nem szedjük le a sűrű, szürkés-barnás apró pikkelyes kalapúakat. Hazánkban kb. 70 fajuk él, gyakoriak és ritkák mindenfelé találhatók. Békés megyében fejből húszat tudok felsorolni. 

Tizenhatodikán ismét a Szigethegységben gombásztam. Négyen voltunk, és a szezon első szebb zsákmányát gyűjtöttük össze. Az a nagy fehér gomba a nagyspórás csiperke, ami kiadós, jó étkezési gomba. De találtunk nyári vargányát, piruló galócát, tölgyfa-érdestinórut, szemcsésnyelű fenyőtinórut, és egy darab okkerszínű tinórut. Remek gombatúra volt.

Huszonegyedikén kimentem Póstelekre bemutató gombákat gyűjteni a havi gombaklubba. Megtaláltam az első piruló őzlábgombákat és több korhadékbontót, de már akadt az okkerszínűn kívül más gyökérkapcsolt gomba is, például begöngyöltszélű cölöpgomba, korai tejelőgomba, galambgomba, susulyka. Ami érezhetően gond volt a gombáknak, a telítődött talaj (lélegeznek mint mi, vízben "fuldoklanak") és a hűvösebb idő. A nyári melegkedvelő fajok még nem mutatkoztak. Azok megvárták a hónap végén berobbanó meleget. De aztán nagyon gyorsan előbújtak. Lásd a friss városi bejegyzéseket.

A május utolsó nagyobb gombafogása, aminek örültem, mert 2013-ban láttam először és azóta hiába kerestem, harmincadikán a rózsás tejelőpöfeteg. Ez egy különleges tejelőgomba, aminek zárt termőteste van. Egyébként a zárt forma nem is olyan ritka a galambgombák családjában. Sőt meglepően sok átmeneti forma van, a félig zárt típus. 
A bejegyzésben említett gombákon kívül akadt még sok, csak párat említek: téglavörös susulyka, karcsú papsapkagomba, ligeti tintagomba, karcsú őzlábgomba, szürkéslila pereszke, vöröslemezű pókhálósgomba (ami őszi faj), vaskos porhanyósgomba, édesszagú fakógomba stb. 
A május 2019 első gombában igen gazdag hónapja volt. Június még jobb lesz.