Gombadömping előtt a hegyvidéken

Ma reggel hárman átmentünk Békés megyéből a Béli-hegységbe gombászni. Összességében tökéletes, nyári szezont indító túránk volt. Minden stimmelt, az időjárás, a gombák, a hangulat. Ilyen téren semmi okom a panaszra. Azonban 100. túrámon túl most már zavar az erdőkben tapasztalható emberi igénytelenség. Ezt a gombák iránt érzett erős vonzalom sem tudja elnyomni. Katasztrofális a mocsok jelenléte. Mocsok lenne az ember is? Előfordulhat. De félre a keserű dühhel, mert tényleg szép nap volt. Bár az erdőbe vezető úton hagyott félig mumifikálódott kutya tetem a szemétkupacban eléggé mellbe vágott... Mielőtt valaki belekezdene, nem nemzetiség kérdése az igénytelenség, hanem simán általános emberi vonás. Ahogy az is, hogy képtelenek vagyunk felismerni az értékeinket és azokkal megfelelően gazdálkodni. Ott egy gyönyörű táj még elképesztő gazdagsággal, természetbúvár részem ujjong, és szétbasszák az emberek. Mi. Mindannyian. Tehát gyönyörködj a képeimben, mert gyerekeid és azok gyerekei mindezt már nem fogják látni.