Gyors túra Romániában

Ahogy az erdőt gazdagítja a többféle fafaj, úgy az emberi társadalom is jobb, ha többféle nemzetiségből tevődik össze. A sokféleség érték és erő. Ezért keserít el az etnonacionalista eszme, ami teljesen rossz szemszögből nézi Európát és benne az adott nemzetiség helyét. Engem nem zavar a román szó, eleve érdekesnek tartom a román nyelvet, és szívesen elegyedek szóba helyiekkel. Bár ezek a párbeszédek egyelőre udvarias és szívélyes gesztusokból tevődnek össze, lévén, hogy én leginkább magyarul beszélek angollal és a gombák tudományos nevével gazdagítva mondataimat, míg a helyiek románul. Tényleg kellene egy román gyorstalpaló tanfolyam nekem, és az angolomat sem ártana formába hoznom. Egy nyelvű közegben a napi rutin során lehetetlenség a nyelvtudást karban tartani vagy új nyelvet elsajátítani. Ezért nekem fiatalként volt egy álmom, hogy mennyire cool lenne a határmenti településeken egymás nyelvét megtanulni egy nemzetközi nyelv és az anyanyelv mellett. Sőt ez lenne a normális. Az együttműködés alapja a tisztelet, aminek jele oda-vissza egymás nyelvének ismerete. 

 Ez időszerű gondolat, mert a klímaváltozás hatásait mérsékelni csak együttes munkával lehet. A Körösök összekötik a két nemzetiséget. Az Alföld nem lehet meg Munții Apuseni vize nélkül, aminek vízjárására a globális klímaváltozás mellett komolyan hat a szervezetlen és nagymértékű erdőirtás. Bár a melegedés elsődleges okának a szén-dioxidot nevezték ki, de ebben részt vesz az ember rendkívüli mértékű tájátalakítása is. Valójában egész Európát szinte összefüggő erdőség borította a fajunk elterjedése előtt. Az erdő kiemelten fontos a helyi klíma alakításában és a nagyobb léptékű folyamatok hatásainak mérséklésében. És mit csináltunk? Kiirtottuk javarészt. Felejtsd el a szépelgést az ország erdőborítottságáról. Ezek az évszázadok óta kezelt állományok nem azok az erdők, amik képesek lennének ellenállni a klímaváltozásnak. Az igazi öreg erdőket pedig a mi életünkben termelik ki Romániában. Szerintem nem igazán tudod elképzelni, hogy mit jelent mindez számunkra, akik itt élnek Magyarország dél-keleti sarkában.

A gombászat után visszanéztem a hegyvidékre, és láttam, hogy a Bihar felett hatalmas zivatarfelhő van. Lefotóztam. Azonban egy zivatar nem oldja meg a nagyobb problémát, hogy elég volt egy hét kánikula, és gyorsan száradni kezdtek az erdők. Eddig a víz fogta vissza a gombákat, most a nagy meleg. A várt fajgazdagság nem robbant be a síkvidéki gyertyános-tölgyesekben. A még termő fajok termőtestei zömmel összeroskadva, kiszáradva, lepenészedve. Csak a szedéssel folyton háborgatott nyári vargánya, a beindult varashátú galambgomba és még a varashátúnál is jobban pörgő fehértejű keserűgomba adta a zsákmányunk nagyját. A sárga rókagomba még a tökéletes élőhelyén is megfonnyadt, ahol pedig évek óta gyűjtöm. Érdekes módon bronzos vargányából keveset találtunk, pedig abból sok szokott lenni, amikor a varashátú terem. 

Persze a zsákmányfotó láttán (négyen voltunk) mondhatod, hogy mit aggodalmaskodok, pazar gyűjtés. A látvány csalóka, mert a gombák zöme erősen nyüves, ami kevésbé az aszalással menthető. Tehát bőven volt farigcsálás a feldolgozásuk során. Bár majdnem teleszedtem a kosaramat, de a szép zsákmányból egyetlen tálnyi konyhakész alapanyagom lett. A többi ment a komposztra. Igaz, a nyüvesség normális nyáron, de közel sem volt az 2018. szeptemberében 1000 méter felett, amikor az ízletes vargánya zsenge termőtesteit sem volt érdemes felszedni, annyira átjárták és szétrágták a gombalegyek lárvái. Azt hittem, én kis naiv, hogy a 2013. szeptember 20-án megtapasztalt időjárás fog fogadni a további évek őszi szezonjában. Ekkor kellemesen hűvös, felhős, kissé esős idő volt. Kellett a réteges öltözet és a vízhatlan dzseki. Azóta az őszi szezon odafent szintén jóval melegebb a normálisnál.
Ideje tudomásul venni, hogy a klímaváltozás zajlik, és jelentős hatással van és lesz az életünkre. Muszáj újratervezni mindent. Különben belehalunk a forróságba.