Töredékek

A kétlevelű sarkvirág az egyik kedvenc orchideám a szülőföldemen. Az első kosbor volt, amit megtaláltam, miután kisgyerekként ábrándoztam róla, hogy de jó lenne, ha orchideák élnének a közelemben. Jól emlékszem a tavaszi kucsmagomba keresésre, amikor a nyárfa ligetben felfigyeltem a töveire. Virágzata nélkül is tudtam, hogy orchideára leltem, de nem tudtam még, hogy melyikre. A jellegzetes tőlevelei alapján gyorsan rátaláltam a határozókönyvben.
Évekig nem láttam virágát, mert nyárfa ligetem áthatolhatatlan dzsungel júniusra, az ottani töveket nem tudtam megnézni. Azonban máshol ráleltem, így mára több fotóm van virágairól. Például szombaton a 117-ben fotóztam a háztáji felmérő túrán. 

A kitermelt és újravetetett tölgyültetvény napsütötte üzemterület, egyáltalán nem azaz erdőnek látszó árnyas menedék, amit úgy kedveltem. Ezért áll teljes napfényben a sarkvirág és mellette a magról kelt csertölgy. Ez egy 2017-es nyár végi fotó az éppen akkor termett déli tőkegombáról. Amint beléptél a csatorna hídról az ültetvénybe, volt jobb oldalt két öreg nyárfa, amikben a déli tőkegomba lakik, mert a gomba nem pusztult el. Most szombaton ugyanott volt csak éppen a kivágott fák tuskóján lódarázs őrséggel. Gyorsan elsprinteltem a darázs elől, de átkelni a kis hídon nem tudtam, mert teljesen benőtték a cserjék. Kerülnöm kellett.
Az indikátor útvonalamat megváltoztatta a 117 kitermelése és újravetése. Dől be a napfény az öreg hársfák alá, verődnek fel a hajtások. Húsz év mire elég nagyok lesznek a fiatal tölgyek, hogy ismét árnyékoljanak.

 A petrezselyemgomba fotója szintén mostani. Számítottam rá, hogy a májusi csapadék kedvező lesz neki és teremni fog. Ott volt az ismert lakcímén. Nem túl nagy termőtest, de a határozójegyei jól látszódtak. Bár nincsenek erdőink, kérlek, te se nevezd annak a gazdasági célú ültetvényeket, a gombák újra és újra beköltöznek a fák közé. Ezért lehetséges, hogy gombász generációk láthatják a megye jellegzetes gombáit: cafrangos galóca, rózsáskalapú tinóru, málnavörös tinóru, csoportos csiperke, óriás lakkostapló stb.
Jelenleg lehangoló látvány Póstelek, mert több friss irtás tagolja az amúgy sem nagy fás területet. Ráadásnak a melegedés hatására egyre több a lódarázs. Mindig légy körültekintő, amikor a fák között mély zúgást hallasz, mert fészek közelébe kerültél! Spuri onnan! 

 A karcsú papsapkagombát a szanazugi indikátor helyemen fotóztam le. Számos erdei élőhelyen megtalálható, így a folyó menti keményfás ligeterdőkben is. Doboz-Szanazug mellett egyesül a Fekete és Fehér Körös, itt szintén gát választja el a fás területet a víztől. A folyókon zöldár vonul le, emléke a májusi nagy esőknek. Hihetetlen, hogy az egyértelmű negatív tendencia ellenére, hogy kevesebb esőt kapunk, ami jön totál kiszámíthatatlanul érkezik, hosszú száraz periódusok után extrém csapadékos rövid szakasz, tehát az aggasztó tapasztalatok ellenére az értékes vizet hagyják kimenni az országból. Agyrém. Nem eresztik rá az erdőkre sem, hogy legalább azt a két hetes árasztást megkapják, amit eleve kibír és igényel a keményfás ligeterdő. A víztározók feltöltése szóba sem jön. Aztán több hőhullámos nyáron ismét az aszály fog tombolni. Az egyre kevesebb víz már most elégtelen a fás vegetáció fenntartásához a megyében. És ezt tudja az erdészet is. Nem tervez hosszú távra. Ebben biztos vagyok.

 A baljós jövő ellenére csodálatos a természet, ahogy újra és újra próbálja erdővé formálni az ember faültetvényeit, így a fák között megtelepszik több orchidea, köztük a széleslevelű nőszőfű, ami az egyik legszebb. Imádom a picike csónakorchideához hasonlatos virágait. A hűvösebb május miatt később fog virágozni. Idén nem biztos, hogy kimegyek lefotózni, mert a szombati felmérő túra kész vesszőfutás volt, mert több száz szúnyog igyekezett megszúrni annak ellenére, hogy körbefújtam magamat rovarriasztóval. Ráadásnak a kánikulában a párás erdő fullasztó szauna, amitől még ingerültebbek a vérszívók. A fotózás extrém feladat lenne, aminek semmi értelme. A nőszőfű állomány megvan, él és virágozni készül. Ez a fontos. A csodás virágokról már van fotóm. 
Szinte minden természeti értékét ismerem szülőföldemnek. Azonban sorsuk nem az én kezemben van. Amit tudtam, megörökítettem. Szép volt. Unokáid egyiket sem fogják látni.