Csodálatos háztáji, de basszus...

Több éve járom a háztájit, de soha ilyen mértékű szúnyoginváziót nem tapasztaltam. Bizonyos mennyiségű vérszívót minden gond nélkül elviselek, mert hozzátartoznak a nyári terepjáráshoz, de az idei tömegük túl sok. Minden szögből támadnak, amikor leguggolok gombákat fotózni és érzem, hogy a hátamon feszülő inget több helyen átdöfik, közben persze arcom számos pontját szurkálják... ekkor bizony végesnek bizonyul a türelmem és káromkodva visszavonulok. Mert ott vannak még az elszánt kullancslegyek, böglyök és kullancsok is, amikre szintén figyelnem kell, hogy ne landoljanak rajtam és ne egyenek belőlem. Nem lehet győzni az áradatot. Pedig elszánt vagyok, de ez nekem is sok. 

Ezért idén ritkábban megyek a háztájit felmérni, mert elviselhetetlen az invázió. Ma csak nagyon picit mentem, de száz méter alatt olyan sok csípést kaptam, hogy azonnal letettem róla, hogy elsétáljak a pósteleki fő indikátor helyig. Gondolatban összetett káromkodás vonult végig az elmémen. Ez azért is sorjázott elő, mert láttam a génbankban a gombákat és tudtam, hogy jó fajok jöttek elő, amiket érdemes lenne megörökíteni, de a szakmai alázatomat felrúgta az indulat a vérszívók miatt. Dacolva a rohadékokkal lőttem egy-két fotót, de a visszafele utat rohanva tettem meg. Ritkán szoktam futni terepen, de 2019-ben gyakran előfordul.

Bemerészkedtem egyik városi indikátor helyemre hazafelé jövet. Itt sem időztem sokat. Szerencsére azonnal ráleltem a vágyott gombára, amit lefotóztam és menekültem vissza az autóba. A cafrangos galócát hetek óta várom, és végre felbukkant. Egyelőre csak egy csenevész példány. Ennél jóval nagyobbak szoktak lenni. Azonban ennek a kicsinek is örültem. Igazi nyári faj, a hőség kezdetén jelenik meg. Bár alapos főzés után ehető, de nem finom. Nincs értelme leszedni. Helyi tölgyeseink (ültetvényeink) egyik könnyen felismerhető, jellegzetes gombája. Hasonmása a tüskés galóca, amivel osztozik az élőhelyen.

Sajnálom, hogy a szúnyogok miatt lehetetlen a terepen lenni. Július közepén lenne az első nyári tábor a Körös Klubban, de a gyerekek sem tudnának megmaradni a szabadban. Annyi gombacsodát lehetne megmutatni a háztájiban. Csak remélni tudom, hogy csökkenni fog a rovarok száma, de erre icike-picike az esély. Őszi hideg betörésig várhatok, hogy végre elviselhető legyen a számuk. Remélem, esős lesz az őszünk, mert a tavalyi aszály pont a főszezont ütötte agyon.
Jelentős változások zajlanak a világunkban. Lesznek ennél rondábbak is.