Visszatekintő júniusra

A májusi nagy esők bőven adtak vizet a gombáknak, így optimistán indultam neki a hegyvidéknek két gombásztársammal másodikán. Ahogyan reméltem, a meleg és szúnyogok ellenére tartalmas órákat tölthettünk el az erdőkben. Bár akadt néhány kellemetlen dolog, de ezeket feledteti a sok szépség. Például a nyitóképen látható öreg csertölgy, ami az erdőtől kissé távolabb áll a legelőn és alatta sok-sok csemete van, a reménybeli utódjai. Megtaláltuk az első császárgalócákat még teljes burokba zártan. 

 Negyedikén a városban néztem körül. Őrült tobzódásban voltak a városlakó gombák. Ennyi változékony tinórut egyszerre még nem láttam. Akadtak hatalmas, hasas példányok is, melyek tönkjén jól látszott a vörös szemes hálóminta. A hónap elején ismert lakcímen megjelent az első gyilkos galóca is. Sajnos első termőtesteit kiszárította, tönkretette a forróság. Az év hatodik hónapja a megszokottnál melegebb volt. A legtöbb napon 30 Celsius fok felett tetőzött a maximum hőmérséklet. Ez társulva a párával és a töménytelen szúnyoggal, nehezítette a gombatúrákat.

 Azonban a kellemetlenségek nem szegték kedvemet, és hatodikán ismét a jól ismert hegyvidéki erdőket jártam. Ekkor lőttem a szép élőhelyi fotót a nyári vargányáról. Ugyan mobillal készült, mégis tökéletes kép. Jó ránézni, és felidézi a megtalálás pillanatát. Sajnos a nyári meleg másik átokfenéje, hogy aktívak a gombalegyek, így a termőtestek zöme erősen nyüves. Sok megy veszendőbe a tisztítás során. Szerencsére sokat lehet szedni, így azért marad eltenni is. Hétről hétre nőtt a fajszám. Jöttek elő az újabb fajok, vagy tűntek el a melegebb idő hatására.

 Nyolcadikán hősiesen megküzdöttem a szúnyogokkal és a háztájiban néztem körül. A májusi plusz csapadék anomália előcsalta a petrezselyemgombát ismert lakcímén Pósteleken. Örültem a csenevész, rágott termőtestének is. Ahogy a többi gombának, mert bizony számosan kapva kaptak a lehetőségen: okkerszínű tinóru, ami már május elején teremni kezdett, piruló és nagy őzlábgomba, hamis céklatinóru, változékony tinóru, karcsú és szürke papsapkagomba stb. A Körösökön zöldár vonult le, de azért láttam nyaralókat a szanazugi strandon. Igazi nyári túra volt a háztájiban. Pech, hogy az átlagosnál jóval több szúnyog van.

 Tizennegyedikén stresszűző vérgombászatra mentem a hegyvidékre. Ilyenkor alig fotózok, kizárólag a gombák levadászása érdekel. Amilyen vérmesnek hangzik, annyira békés tevékenység. Kifulladásig mentem a szúnyogdalos kánikulában a kedvenceink után. Akadt bronzos és nyári vargánya, rókagomba és varashátú galambgomba. Mindet szeretem. A varashátú tömeges megjelenése mindig a nyári szezon kezdetét jelzi. Korábban is bújnak elő rokonai, de a türkiz meglepetés nem jön elő, amíg nincs elég meleg és nem indult száradásnak az erdő. A hőség és száradás együtt termőtestképzésre bírja rá. A gombák fura kis lények, optimális feltételek közt élik az életüket, de ha stressz jelt kapnak, átváltanak fajfenntartó programjukra. Mi persze ennek örülünk, mert végre begyűjthetjük a termőtesteiket.

 Azonban nem képesek folyton teremni, szükségük van pihenésre, a normális életvitelükre, amely során ismét erőt gyűjtenek, nőnek, és a gyökérkapcsoltak kiszolgálják a fáikat is. A termőhullám után jön a völgy, amikor alig akad termőtest, szinte üres az erdő. Pont a völgy idejére esett a mecseki túrám 20-23. között. Négy gombásztársam hitetlenkedve nézte az "üres" erdőt, és én hiába vigasztaltam őket, hogy egy hét múlva lesz gomba. Ez egyébként maximálisan bejött. A 26. héten a Magyar Gombász csoportba a mecseki gombászok is pakolták fel a pazar zsákmányfotókat. Ez ilyen. Kedvenceinknek is megvan az életritmusa. Én a kevés gomba ellenére élveztem a mecseki napokat.

 Kárpótolni csalódott társaimat, 25.-én átmentünk a hegyvidékre. Engem egy cél vezetett, a 26. gombaklubba legyen bemutató gomba. Nagy szerencsém volt, mert előérzetem helyesnek bizonyult, tomboltak a gombák. Az idei nyár eddigi legszebb tele kosarát sikerült megörökítenem. Tökéletes válogatás a nyár csemegéiből. Középen ott díszeleg az év gombája, a bronzos vargánya, de ott van a nyári szezont jelző varashátú és kenyérgomba is, valamint a bőséges csapadékot élvező rókagomba. Ebből a kosárból is lehet sejteni, hogy tíz pontos, maximális élményt adó túra volt. Mindent megadott nekünk az erdő. 

 A gombaklubban végül 34 fajt tudtam bemutatni. Nem meglepő módon tinórufélékből és galambgombafélékből volt a legtöbb, de 3 rókagombát is be tudtam mutatni. Ironikus módon az előadásom témájához egyetlen faj passzolt, a csenevész sereges tölcsérgomba. A pereszkefélék közül mutattam be 36 fajt. Ez volt az elmélet, aminek hatásosságát majd letesztelhetem ősszel, amikor beindulnak az ismertetett gombák.

 A hónap bővelkedett erős zivatarokban. Például 16.-án vonult át az országon hidegfront keltette erős zivatarlánc. A megörökített felhő Mezőmegyeren okozott nagy esőt, nem minket áztatott el, de a ház udvaráról lefotózhattam a lezúduló csapadékját. Sajnos a zivatarok nemcsak a károk miatt kellemetlenek, hanem bőséges esőjük sehogy sem hasznosul, nagyon gyorsan elfolyik, nem szivárog be a talajba. Sőt a lezúduló eső a fakitermeléssel megbontott erdőt leviheti a völgybe.
A júniusi jó termőhullámot a májusi kiadós csapadék tette lehetővé. A lenti erdők száradásnak indultak és az egyre több forró nap leállítja a termőtestképzést. Azonban a hullám kapaszkodik fel a hegyen, itt az idő megnézni a lucfenyveseket. Júliustól szeptemberig odafent gombászok. Kíváncsian tekintek a hetedik hónapra, mivel fog meglepni.