Gombák a városban

A hét első fele teljes kuka volt, mert lebetegedtem. Utoljára ősszel voltam beteg, nem hiányzott a kellemetlenség. Csütörtökig kellett türelmesnek lennem, hogy végre rendeződjenek belügyeim és útnak eredhessek. Hiányzott a napi öt. Az erőm nem tért vissza teljesen, 70%-on ketyegtem, de azért bevállaltam a nyolcast, vagyis három kilométerrel hosszabbítottam meg a kötelező ötöt. Volt értelme az erőfeszítésnek, mert több lakcímen termőtesteket találtam, és az újabb gombák lehetősége húzott magával. Sajnos hiába felhősödött be, nem esett. A talaj felső része száraz, az eddigi esők és a telehold együtt hozta meg a kedvét a gombáknak a termőhullámhoz. Hétvégén a hegyvidék helyett a háztájiba megyek körülnézni. Ilyenkor teremnek a színes tinóruk, melyek közül az egyikkel a városban is találkoztam. Bár pont nem ehető a keserű íze és hashajtó hatása miatt a kesernyés tinóru. Most a korhadékbontók vannak többségben, de ez változni fog, ahogy gyorsan szárad a táptalajuk a hamarosan berobbanó kánikulában. A cikkben szereplő tíz gomba közül hét korhadékbontó és csak három gyökérkapcsolt. Például a galambgomba az első képen és a képsorból a felső kettő.