Tökéletes gombász hetem volt

Az év 29. hete az év egyik pozitív meglepetése számomra. Ugyan számítottam rá, hogy a nyaralókat bosszantó hűvösebb, záporos idő tökéletes lesz a kedvenceimnek, de a végeredmény így is meglepett. Júliusban ritkán tudnak igazán belelendülni a gombák, hiszen a nyári aszály teljesen normális jelenség a kontinentális éghajlaton. Szárazságban nem nő gomba. Ezért nagy öröm, amikor az időjárás szeszélye folytán mégis tudnak teremni. Pénteken Pósteleken néztem körül, szombaton Békéscsabán, és ma Doboz-Szanazugban. A képválogatás utolsó fotóján látható a Fehér-Körös találkozása a Fekete-Körössel. Innen együtt folynak tovább Kettős-Körösként. A valamikori közös árterük magasabb térszínén nőtt keményfás ligeterdők helyére telepített tölgyültetvények a fő gombász helyeim. Ez a terület a szűken vett háztájim, amit Kétkörösköznek nevezek. Itt lettem gombásszá. Kemény terep, senkinek sem a gomba jut eszébe elsőként a megyéről, hanem az unalmas monokultúrák végtelennek tűnő síkja. Tényleg elég leharcolt a szülőföldem és a vízhiány komolyan üti a tájat, és benne a fás élőhelyeket. Nincs egyszerű dolgom. Ezért becsülöm még jobban a helyi kedvenceimet. Nem étkezési céllal tekintek rájuk. Ez már nem hastájéki, hanem érzelmi kapcsolat.
Csak most ér véget a nyári termőhullám, de már az őszire gondolok, amikor ismét rácsodálkozhatok a gombák színes kavalkádjára.