Gombák a városban, második kör

A berobbanó kánikulától hajtva indultam neki a napi körnek a városban, hogy a száraz melegben utolsókat rúgó termőtesteket meg tudjam örökíteni. Az öreg kompaktot vittem magammal, mert a szép csak kurta termőhullám megérdemelte a jobb minőségű fotódokumentálást. Örülök a júliusi gombáknak, nyár derekán ritkán tudnak teremni a kedvenceim. Tudtam, hogy a hűvösebb idő a záporokkal együtt beindítja a gombákat, és vártam felbukkanásukat. Tovább maradhattak volna, de nyár van és ilyenkor az aszály az úr. Megdöbbentően száraz a talaj felső része, csörög az avar, hullanak a fákról az összefonnyadt levelek, a kisebb cserjék vízhiánytól kókadoznak. A tavaszi súlyos csapadékhiány megviselte a növényeket, és hiába volt egy extrán csapadékos május, a baj már megtörtént. Kezd őszies hangulata lenni a városi élőhelyeknek. Azért ennyire korán még nem ritkult és veszítette színét a lombozat, még a rendkívül forró és őrült 2007-es évben sem. Akkor szeptemberben indult meg a lombvesztés, október közepére novembert idézte a táj, mert ledobták lombjukat a szomjazó fák. Csak remélni tudom, hogy valamelyik őszi hónap pont olyan zizi lesz mint a május, és meglep minket 60-100 mm esővel. Bár van egy balsejtelmem, hogy korai hideggel fog érkezni az égi áldás... Ez is vacak kombináció. A gombák zöme utálja a hideget és mindegyik szenved a száraz forróságtól, még a melegkedvelő fajok is. Egyre nehezebb a gombák és a gombász élete. Lesz, ami lesz. Veszett fejsze nyele a klíma, amibe születtem, új van kialakulóban. Alkalmazkodni kell a megváltozó körülményekhez. Van egy sejtésem, hogy a gombák jobban fogják bírni.