Napos túra a háztájiban

Eső után napfényben is kimentem a háztájiba ugyanoda, ahol tegnap jártam. Szeretem Doboz-Szanazugot. Kezd felértékelődni, miután Póstelek leszálló ágon van. A piros túraútvonal összeköti a kettőt, tehát Póstelekről át lehet sétálni Doboz-Szanazugba, és mindkettőnél zömmel keményfás ligeterdő jellegű tölgyültetvényekben vezet az ösvény. Sajnos vannak fekete diósok és néhány akácos is. Ezeknek semmi keresnivalója ligeterdők helyén, ahogy a vörös tölgynek sem. Ez a három amerikai fafaj allelopatikus hatású, vagyis elöli az őshonos lágyszárú növényzetet, így a ritkuló üde erdei növényeinket is. Ha alaposan megfigyeled ezeket az ültetvényeket, akkor láthatod, hogy abszolúte értéktelen, jellegtelen, pár fajból álló gyomtársulás alkotja az aljnövényzetüket. Nem tudok mást mondani rájuk, elkeserítőek. Régóta egyiket sem kéne telepíteni. Forgott a szemem, amikor meghallottam, hogy az egyik tölgyültetvény újravetésénél 20% vörös tölgy makkot is elszórtak. Sajnos vonzó, nagy makkjait hordja a szajkó, vagyis terjeszti a nemkívánatos idegent. Ugyan társul gombákkal, de nem kedvelem, mert alatta nem alakul ki az idős cser vagy kocsányos tölgy ültetvényekre jellemző ligeterdős jelleg. Pech, hogy a gazdasági érdekek ennyire felül tudják írni a hosszú távú érdekeinket, ami a természeti értékek megőrzése. Ennek a tájfelélésnek súlyos következményei lesznek már a mi életünkben. Ezért a jelenben kell örülni a meglévő szépségeknek. Lásd fotóimat.