Még öt jó gomba a megyében

Tavaly januárban bemutattam szűkebb gombász hazám öt jó, ehető gombáját, amik gyakoriak és termőidejükben nagy mennyiségben gyűjthetők, bőségesen jóllakatva a legéhesebb gombászt is. Azonban ennél jóval több ehető termőtestet növesztő gombafajunk van. Gyorsan elővettem még ötöt, hogy ébren tartsam a szenvedélyedet.
A nyitóképen gombásztárs egyik májusi zsákmánya látható, amivel bárki elégedett lett volna. A mezei szegfűgomba és csiperke még húsz éve a leggyakoribb gyűjtött gombák voltak. A gombászok a legelőkre jártak májustól októberig és bőséges zsákmánnyal térhettek haza. Azóta az állattartás szinte megszűnt és a klímaváltozás perzseli fel a nyílt füves részeket, ahol a jó gombák éltek. A mező egyre ritkábban ad értékelhető mennyiséget. Az idei év kivételesnek számít, pedig 2000 előtt ez volt a normális, mert a májusi bőséges csapadék hatására régi fényében tündökölt a szegfűgomba és sosem látott mennyiségben bújt elő, ahogy a csiperkék is. Olyan fajokat láthattam ismét, amikkel évekkel korábban találkoztam. Pislogtam szaporán. Pl. valaki szedett egy szatyornyi védett tejpereszkét, más valaki ládányi szekszárdi csiperkét, amiről nincs saját élőhelyi fotóm annyira megritkult. Egykoron a mezei fajok domináltak a vadon termő-gyűjtött gombák között, de a klímaváltozás hatására, mivel a fás élőhelyek jobban tartják az éltető vizet, a fák alá járnak a gombászok. Ezért a mostani cikkben a kötelező egy mezei fajon kívül, négy fás élőhelyen termőt mutatok be.

 A mezei szegfűgomba Marasmius oreades a vargányával egyenértékű fűszergomba. Kiváló aromájú, első osztályú ételek készíthetők belőle. Csak a kalapja fogyasztható. Nyersen magas hidrogén-cianid tartalma miatt nem ehető! Sajnos terjed a hasonmása, az üregestönkű M. collinus.

 Az óriás pöfeteg Calvatia gigantea lelőhelyeit féltve rejtegetjük egymás elől. Nem ritka, de pocsék helyeken nő, benne az akácos-csalános istennyilában, ahová bemenni önmagában gombász hőstett. De a jutalom sem marad el. Amíg hófehér a belseje és ruganyos, addig remek rántani.

 A nyári laskagomba Pleurotus pulmonarius a későivel P. ostreatus együtt a termesztett változatok hatására népszerűek, és szerencsére sokszor nagy mennyiségben gyűjthetők. Télen-nyáron terem valamelyikük, vagyis laskagombával szinte egész évben találkozhatsz, ha volt elegendő csapadék.

Az óriás tölcsérgomba Infundibulicybe geotropa gombapora az egyik legfinomabb fűszer. Érdemes kipróbálni. Aromás, idősen nem oly finom, de zsenge termőtesteiből kiváló ételek készíthetők. Jellegzetessége a púp a kalapja közepén, és a fiatal példányok pici kalap-nagy tönk aránytalansága.

A téli fülőke Flammulina velutipes a hideg évszak gombaásza. Akkor terem, amikor már a késői laskagomba is nyugalomba vonult. Nyálkás kalapjaiból remek gombasaláta lehet, de levesnek, gombás rizsnek is finom. Ázsiában nagy mennyiségben termesztik. Gyógyhatású.