A megye hét természeti csodája

Ha jól tippelem, akkor minden megyei lapnál meghirdették nyáron "a hét természeti csoda" szavazást, aminek a mai nappal van vége. A békés megyei listára én javasoltam a málnavörös tinórut, amire szavaztam, ezért tudtam lementeni a szavazás állását. Ha rákattintasz a képre, jobban láthatod a jelölt értékeinket. Remélem, felfigyelsz rá, hogy a húszból nyolc vízzel kapcsolatos. Kétszáz éve, amikor a pósteleki öreg tölgy ifjú fa volt, vízjárta táj volt a szülőföldem. A folyószabályozás öntöző csatornákká alakította át a Körösöket, ma már nem járnak ki a földre, hogy lerakják hordalékukat, gyakorlatilag megszűnt az élő kapcsolat folyó és táj között. Ennek ellenére vonzódunk a vizeinkhez és népszerű a horgászat, vagy a termálvíz miatt a gyógyfürdőzés. A puszták régebben is voltak, de a folyók áradásai miatt sokkal nagyobb volt a lápos-nádas részek aránya. Ha valaki az Alföldre gondol, tuti a puszta képe jelenik meg előtte. A listára felkerült fák közül egyedül a pósteleki kocsányos tölgynek van természeti értéke, mivel korából adódóan az egykori keményfás ligeterdők utolsó élő tanúja.

A málnavörös tinóru Chalciporus rubinus a tölgyekkel társul, így a kocsányossal, cserrel, vörössel. A cser és vörös nem őshonos Kétkörösközben, előbbi él hazánkban, utóbbit Amerikából hozták, mindkettőt ültetvényeken nevelik faanyagnak. Sajnos a kocsányos tölgynek sincs természetes állománya, amit erdőnek lehetne nevezni. Ezért sem látsz erdőt a listán. Ilyet senki sem tudott javasolni, még én sem. A védett bélmegyeri fás puszta kevésbé ismert, annak van egy szép sziki tölgyes foltja. Azon töprengek, hogy jó lenne ide szervezni egy őszi programot. Szeretem a szülőföldem picike, túlélő, természeti értékeit. Remélem, a szavazás eléri célját és sokaknak nyílik fel a szeme és csodálkoznak rá, hogy mennyi minden van a megyében.