Visszatekintő augusztusra

Hőséggel zárul a meteorológiai nyár utolsó napja és az év nyolcadik hónapja. Most van a Mályvád túra, de tapasztalatom szerint ilyen melegben nem esik jól a mozgás, inkább itthon maradtam. Majd a keddi évszakváltó hidegfront után ismét nekiindulok. Addig a közelmúltba tekintek, mert minden ellentmondásosságával együtt a katasztrofális tavaszi szezon után a nyári igazán jónak mondható. Lásd a júniusi és a júliusi visszatekintőket is.
Augusztus 12-én fotóztam le a déli tőkegombákat a városban. Forró nap volt, akárcsak ma, és a termőtestek gyorsan száradásnak indultak, amit jelez a kalapszélek repedezettsége. Ironikus, hogy másnap hidegfront érkezett, és napközben éles hőkontraszt alakult ki, Dunántúlon egyes helyeken csak 20 Celsius fok volt, míg Kétkörösközben 34 Celsius fok tombolt. Az Északi-középhegységben szupercellák okoztak károkat. A front hidegebb levegővel árasztotta el a Kárpát-medencét, pár napra ősziessé téve az időt. Jól esett a felfrissülés a gombáknak. Számítottam rá, hogy a nagyobb csapadékot kapott területeken jó termőhullám indulhat be. Eleve a hónap elején érkezett első hidegfront már benedvesítette az erdőket. Nagy esők után két hét kell a gyökérkapcsolt gombáknak, hogy ismét teremjenek. Telehold 15-én volt, ami a néphit szerint kihúzza a gombákat. Ezért kapva kaptam a gombásztársak meghívásán és 16-án elmentem velük a Bükkbe. De visszatérek a hónap elejére.

 A csoportos csiperkét őszt idéző, kellemes időben, csepergő esőben örökítettem meg 3-án. Csodás mini gombatúra volt, pedig csak egy lakcímre ugrottam be. Számos gombát találtam, köztük az ibolyás pereszkét, ami fehér lemezeivel eltér a hasonmás lilás pereszkéktől. Kár, hogy a kellemes időjárás nem tartott sokáig. Délre elállt az eső, és másnap már ismét napos-meleg idő fogadott ugyanott. Hihetetlen volt az eltérés és a gyors változás. Egyébként az egész hónapra inkább a kánikula volt jellemző. Ilyen időben általában semmi esélye sincs a gombáknak. Pech, hogy az esőt adó hidegfrontok pusztító zivatarokat generáltak, amik villámárvizeket is okoztak például elsején Bükkzsércen, ahol később a szállásunk volt. Ellentmondásos volt az egész nyár.

 4-én még sikerült a rozsdásodó rókagombák közt véletlenül megörökíteni egy pirinyó korhadékbontót. Ha jó a szemed, a csoport bal felén megtalálod a narancsvörös kígyógombát. Ez a törékeny gombácska a nedves avarból bújt elő a harmadikai jó, esős időre reagálva. Aztán egyből tönkrement a miniatűr termőtest. A nyár szinte sosem kedvez a korhadékbontóknak. Évek óta visszatérő mintázat, hogy tavasz végén van egy rövid felfutásuk, hogy aztán június közepétől a taplóktól eltekintve szinte teljesen eltűnjenek és csak ősszel bukkanjanak elő, amikor elmúlik a forróság, éjjel és nappal kiegyenlített a hőmérséklet, csekélyebb a párolgás és bőséges a harmat. Ezt már imádják a korhadékbontók, és mindig érdekes megfigyelni, ahogy a gyökérkapcsolt gombák dömpingje hirtelen véget ér, és mindenhol korhadékbontókat találsz.

Az óriás bocskorosgomba a gyakoribb, városlakó védett gombáink egyike. Július 18-án termett előző termőteste összesült múmiaként lett megörökítve az augusztus 7-én már érett lemezekkel spórázó új mellett. Tizenkilenc nap telt el a kettő között. Július csapadékosabb volt, érdekes módon csapadéktöbblettel zártuk a hetedik hónapot. Ez jól is jött a későbbiekben, mert augusztus a vad, szétszórt zivatarok ellenére jelentősen szárazabb lett. A szupercellák leginkább az Északi-középhegységet "támadták" a nyár utolsó hónapjában. Ott összejött a havi csapadékösszeg, de milyen áron... Lásd a korábban linkelt villámárvizes videót.

Helyben a kánikulától napok alatt tönkrementek a kibújt gombák, így 16-án a Bükkbe mentem a gombásztársakkal. Ez a kiruccanás remek ötletnek bizonyult, négy nap alatt a hónap hátrelévő részére jóllakattam gombamániámat. Nyárhoz mérten megkapó bőség fogadott minket. Pedig látszott az erdőkön, hogy sok gombász járt előttünk. Azonban annyi gomba termett, hogy a csapattársaim nem győzték tartósítani. Zúgott a három aszaló három éjjel. Elképesztően jól néztek ki az aszalványok. Magas minőségű téli csemegével tértek haza a többiek. Én csak élveztem az erdőjárást, a gombák látványát. Nyáron ritkán jön össze ilyen jó termőhullám. Tényleg mindenhol, ahová néztem volt egy-egy gomba. Oké, hogy zömük étkezési szempontból semleges volt, de a gombákkal teli erdő a legszebb látvány nekem.

26-án városi sétám során érintettem az Árpád-sort, de egyetlen mumifikálódott kesernyés tinórun kívül mást nem láttam. Rendkívül kiszáradt a mini gombaéden. Kíváncsian várom a szeptembert, hogy mennyi eső jön, mert jelenleg a májusi és júliusi pozitív csapadék elillant, ismét száraz a talaj, egy méteren újra komoly hiány van, 144 mm! Mondom, hogy nagyon csalóka a nyár. A zivatarok hiába dobnak le egy-egy településre akár 60 mm esőt, ha kiterjedésük roppant kicsi. Az országos aszályon nem tudnak enyhíteni és sok kárt okoznak. Az más, ha erdőterületre zúdul le a temérdek eső, mert a növényzet szivacsként veszi fel a vizet. Ezért volt 2017 nyara emlékezetes, amikor Póstelek kapott 2-3 zivatart és augusztusra gombabőség alakult ki. Most a Bükk járt jól, és nem voltam rest követni a termőhullámot. Ennek köszönhetően nem gyötörtek elvonási tünetek. Remélem, nem ismétlődik meg 2018 ősze! Aszály a fő szezonban. Horror. Úgy néz ki, hogy erős lehűlés érkezik, a csapadék mennyisége kérdéses. Majd meglátjuk. Ha szerencsénk van, a szeptemberi visszatekintőben is lesz miről írnom.