Vasárnap
egy hosszabb gyalogtúrát tettem. A házunktól elsétáltam Póstelekig,
majd bóklásztam az egyik ültetvényben, végül hazabaktattam.
A tölgyültetvény ígéretes gombaédennek bizonyult. Ha majd megjönnek az
újabb esők, akkor tele lesz galambgombákkal és egyéb "alföldi" fajokkal.
Most csak a már bemutatott sugaras likacsosgombát, pisztricgombát,
kerti tintagombát, bükkfa-taplót és a képen látható
apróságot találtam. Ez a picurka valamelyik kígyógomba, nagyon hasonlít a sárgatejűre Mycena crocata, de közel sem biztos, hogy az volt.
A legismertebb kígyógomba, a lila pereszkével való összetévesztése miatt, a retekszagú.
A nemzetség fajai közül több világít sötétben. Talán a legerősebb fényű a Japánban élő fénylő kígyógomba.
A kígyógombáknak nincs étkezési értéke, mert általában kicsik és néhányuk mérgező. Egy nagy hasznuk van, hogy korhadékbontóként segítik a szerves anyagok körforgását.
Kiegészítés: Tanulságos megismerni a pósteleki kastély sorsát, mert jól példázza, hogy hogyan bánunk más vagyonával, ami kézen-közön a miénk lett. Sajnos a kastély menthetetlen. Romos falai, az épület csontjai, emlékeztetnek rá mindannyiunkat, hogy semmi sem örök. Egy korszak szomorúan szép (sír)emléke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése