Gazdafaja, a cafrangos galóca egyes helyeken gyakori, meszes talajú lomberdőkben él. Nyáron, kora ősszel terem meleg időszakokban. Az egyik tölgyültetvényben minden évben rátalálok. Könnyű felismerni, mert nagy termetű, fehér színű, kalapját szürke foltokként fedik a burokmaradványok, amik kisebb cafrangok formájában egész termőtestét borítják. Bár elméletileg alapos főzés után ehető, de nem enném meg. Sokkal jobban érdekel a helyi jelenléte a "potyautasa" miatt.
Ha maradna a meleg, és kiadós zivatarok áztatnák az erdőt, akkor talán felbukkanna a pikkelyesgalóca is. Főnyeremény lenne.
Az élősdi rámenőséget tekintve nem a sárga pikkelyesgalóca a favorit a nemzetségében, hanem a sárgatönkű Squamanita paradoxa, ami a gazdagombája, a sárga őzlábgomba Cystoderma amianthinum tönkjéből növeszti ki a termőtesteit. Ő aztán tényleg ránőtt a másik "fejére".
A gomba gombának farkasa élethelyzet gyakori, azonban az élősködők általában jóval ritkábbak, nehezebben megfigyelhetők a gazdafajaiknál. A mikoparaziták közül az egyik kedvencem a rózsás nyálkásgomba Gomphidius roseus.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése