Lila, de nem padlizsán

A mai cikkben összekötöm a hasznost a kellemessel, és reklámozom a padlizsánt, ami az egyik legszebb zöldség. Gyönyörű színű, gyógyhatású ennivaló. A közismert lila mellett van fehér és lila cirmos változata is. Fontos időben leszedni az érett terméseit, amik teljesen színesek és fényesek, mert túlérve élvezhetetlenül keserűek lesznek. A túlérett termés elveszíti fényét, matt lesz.
A képen látható gomba hasas tönkje hasonlít egy cirmos padlizsánra. A Tylopilus plumbeoviolaceus a mi epeízű tinórunk Tylopilus felleus észak-amerikai rokona. Mindketten ehetetlenül keserűek, akár a túlérett padlizsán. A Tylopilus nemzetségbe tartozó tinóruk egyik közös jellemzője, hogy a fiatalon fehér termőrétegük (csövecskéik) az érő spóráktól rózsaszínűek lesznek. Az epeízű tinóru az egyetlen Tylopilus hazánkban, és egész Európában. Számos rokona él Észak-Amerikában, a trópusokon és még Ausztráliában is. Mindegyikük, akárcsak a többi tinóru, a fák gombapartnerei. Tehát az ehetetlenül keserű epeízűt se tapossuk el, ha rálelnénk. Csak azért, mert számunkra élvezhetetlen, igen is hasznot hajt nekünk a fák segítőjeként.
Érdekes, de vannak ehető fajok is a nemzetségben. A következő lila tinórus cikkben egyiküket fogom bemutatni.
Sajnos a lila csodák a nagy vízen túl élnek, Amerika tölgyerdőiben.

Megjegyzés: A képet innen vettem.