Értelmetlennek
tartom az emberek közömbösségét a többi élőlénnyel szemben. Sőt egyesek
képesek undorodni teljesen ártalmatlan állatoktól, vagy életükre törni.
Jó lenne az eszekbe vésni, hogy természet nélkül csodás civilizációnk
összeomlik. A természet rendszerei gondoskodnak a tiszta levegőnkről, az
édesvizünkről, és az élelmünket adó termőtalajról. Érthetőbben
fogalmazva, önös érdekünk, hogy kíméljük és óvjuk magunktól a többi
élőlényt és az élőhelyeiket.
A legfontosabb alapelv, élni és élni hagyni. Az ember túl sokat vett el a
bioszférától. Ha tovább folytatjuk az élőhelyek kifosztását, végül az
utolsó fán fogunk civakodni. Szerencsére egyre több ember ismeri fel,
hogy öngyilkossággal ér fel az esztelen terjeszkedésünk, önzésünk,
mohóságunk. Halál biztos tény, hogy a saját gyermekeinknek ártunk önön
mohóságunkkal. Egy szerényebb, természetkímélőbb életmóddal viszont
lehetővé tesszük számukra is az emberhez méltó életet. Ezért kell védeni
a természetet. Mindenki jól jár, például a szőlőszender Deilephila elpenor.
Persze egy ilyen szépséget (ugye?) senki se fog rovarölővel lefújni. Ráadásnak
az éjszakai életmódja miatt ritkán kerül a szemünk elé. Nem védett, mert
egész Közép-Európában gyakori, de ettől még nem kell közönségesnek
vélni, mivel egy ékszere a természetnek. Kevés rózsaszín-zöld lepkénk
van. Felüdülés volt élőben megcsodálni. A Természet képekben könyvemből
jól ismerem a fajt, de eddig még én sem láttam és fotóztam le.
Gyakorisága ellenére nem került a szemem elé.
Megérte elindulnom reggel,
és beállítani a Körös Klubhoz. Nem tudtam róla, hogy a Zöld Csütörtök Természetvédő Kör
foglalkozásokat tartott, lepkésztek és madarásztak. Az éjszakai
lepkegyűjtésüknek köszönhetem, hogy találkozhattam a szőlőszenderrel.
Nagyszerű élmény volt. Élőben sokkal tüneményesebb. Egy élőlény mindig
értékesebb mint egy tárgy. Kedvelem a kütyüket, "okos játékszereket", de
csak az élőlényeket szeretem. Nagy különbség van a két érzelem közt.
Hiába vagyok már túl a harmincon, fellelkesített a rózsaszín-zöld
szender.
Növények, állatok, gombák nélkül csak mi és a tárgyaink maradnának a
bolygón. Mindenki képzeletére bízom, hogy élőlényként hogyan is
elégítenénk ki biológiai szükségleteinket, ha csak mi vagyunk életben.
Jobb, ha lassabb tempóra váltunk, és visszafogjuk magunkat. Különben szó
szerint fog teljesülni a mondás, ember embernek farkasa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése