A nemzetségneve mutatja, hogy a kedvelt kerti gyümölcseink rokona, például cseresznye, ringló, kajszibarack. A zelnicemeggy júliusban érő csonthéjas termése borsó nagyságú és kesernyés ízű, így nekünk kevésbé csábító, de a madarak imádják.
Fehér, illatos virágai sokvirágú fürtökben fejlődnek, és április-májusban nyílnak. Látványos és kellemes illatú virágözöne miatt kedvelt kerti dísz. Egyik díszváltozata a "Coloratus", aminek rózsaszín virágai vannak.
A természetben való előfordulását befolyásolják az élőhelyi igényei: mészkerülő, nedvességkedvelő, hideg- és árnyéktűrő. Az országban bárhol előfordulhat szórványosan. A Dunántúl nyugati, délnyugati részén gyakoribb. Gyakran találkozhatunk vele az égerligetekben, mivel a mézgás éger Alnus glutinosa kísérő fája.
A zelnicemeggy kéksavat, vagyis hidrogén-cianidot tartalmaz. Ezért érezzük keserűmandula illatúnak a szétdörzsölt termését és levelét. Ennek ellenére érdemes például lekvárt készíteni belőle. Fél kiló termését megfőzzük annyi vízben, amennyi éppen ellepi. Ha puhára főtt, akkor szitán áttörjük. A gyümölcspépet negyven deka cukorral zselépróbáig főzzük. Forrón csavaros üvegekbe töltjük, amiket azonnal lezárunk. A zselépróba lényege, hogy egy kávéskanálnyi lekvárt tányérkára rakunk, és ha gyorsan megdermed, akkor elkészült, tölthetjük üvegekbe.
Az ázsiai népek közül több a mai napig gyűjti, és régebben az oroszok még alkoholos italt is készítettek belőle. Igaz a mondás, amelyik gyümölcsből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is.
A zelnicemeggyet ne tévesszük össze a kutyabengével Frangula alnus, a varjútövissel Rhamnus cathartica és a fagyallal Ligustrum vulgare! Ezek termése nem ehető.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése