A hamvas szeder Rubus caesius virágát és terméseit tavaly augusztusban
fotóztam le. Az egyik kedvenc vadontermő gyümölcsöm. Túráim során
gyakran szedem és eszem. Az ujjbegyeimet mindig megfesti a leve. Egyedül
a tüskéire kell odafigyelnem, mert könnyen fennakadok a
hajlékony ágain. Ez semmiség, mert az egészség jóval fontosabb pár
szedertüske karcolásnál.
A dűlőutak és faültetvények szegélynövénye látszólag igénytelen és
haszontalan, de az egyik legrégebb óta használt gyógynövényünk. Érdemes
"bajlódni" az apró termésével, ha nincs kertünk, amibe ültethetnénk
nemesített, tüskementes szedret. A sok kicsi sokra megy elvet figyelembe
véve készíthetünk belőle gyümölcslét, lekvárt, zselét, tehetjük
süteménybe, desszertbe, és persze kiváló nyersen fogyasztva is.
A hamvas szeder leveléből gyógyteát főzhetünk, amivel a hasmenés tüneteit enyhíthetjük. Nátha esetén izzasztó hatású, és méregteleníti a szervezetünket.
Az Alföldön az erdei málnával Rubus idaeus nem találkoztam, de a szeder rendkívül gyakori, még a kertemben is felbukkant. Most kezdett el virágozni.
Ne feledjük, fűben, fában, gombában orvosságra lelhetünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése