Vannak idők, amikor az ellenállás nem óriási gesztusokkal, hanem apró, alig észrevehető cselekedetekkel kezdődik. A szivárványos kitűző és a magyar kokárda viselése együtt egy ilyen apró tett lehet – egy szelíd, de határozott kijelentés: hiszünk egy sokszínű, szabad, demokratikus és élhető Magyarországban. Hiszünk abban, hogy a hagyomány és a nyitottság nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. Hiszünk abban, hogy a jövőnk nem determinált, hogy van mozgásterünk, és ha felismerjük egymást az utcán, a tömegben, a metrón, akkor tudni fogjuk: nem vagyunk egyedül.
Ez az apróság sokkal mélyebb kérdéseket vet fel, mert nemcsak egy autokrata rendszerrel szembeni tiltakozás, hanem a világunk egyre gyorsuló széthullására adott válasz is. A populizmus, amely egyre több helyen nyer teret, nem pusztán politikai eszköz, hanem tünete annak a válságnak, amely a modern ipari civilizáció egészét áthatja. Egyre több ember érzi magát elveszettnek és erőtlennek, miközben a nagy rendszerek – legyen szó a gazdaságról, a klímavédelemről, vagy éppen a demokráciáról – recsegnek-ropognak. Egy autokrata mindig az ilyen pillanatokat használja ki: egyszerű válaszokat ígér bonyolult problémákra. Mindig van egy ellenség, akire rá lehet mutatni, mindig van egy múltbeli aranykor, amit vissza kell hozni, mindig van egy vezér, aki majd megment minket – és ez a történelem során már számtalanszor vezetett tragédiákhoz.
A valóság ezzel szemben sokkal összetettebb, és éppen ezért a változásnak is sokkal mélyebbről kell fakadnia. Nem elég a választásokban reménykedni, amikor az egész intézményrendszer egyetlen hatalomra lett szabva. Nem elég dühös Facebook-posztokat írni, ha közben nem találunk módot arra, hogy a mindennapokban is kifejezzük az ellenállásunkat. Az alulról szerveződés, az egymásra ismerés, a közösségek újbóli felépítése az egyetlen út, amely hosszú távon valódi változást hozhat.
A szivárványos kitűző és a kokárda ennek a szimbóluma lehet. Egy üzenet, amely egyszerre a hagyomány tiszteletéről és a jövő reményéről szól. Egy apró tett, amely kifejezi, hogy nem adjuk meg magunkat, nem fogadjuk el a megosztottságot, és hogy nem félünk kimondani: hiszünk egy másik Magyarország lehetőségében.
A történelem nem a nagy beszédekkel és politikai nyilatkozatokkal változik meg, hanem azokkal a mindennapi emberekkel, akik apró tettekkel észrevétlenül elkezdik formálni a valóságot. Ha ma csak annyit teszünk, hogy ezt a két szimbólumot együtt viseljük, már akkor is egy lépéssel közelebb vagyunk ahhoz, hogy megtaláljuk egymást, és egy széttöredezett világban újra közösségekké váljunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése