2007. március 14-én láttam először cseh kucsmagombát Verpa bohemica. Szerencsére megőriztem a fotót erről a találatról.
Érzés alapján választottam élőhelyet, egy kicsiny fehér nyárfa-ligetet, ami egy méterrel mélyebben van a környezeténél. A mellette lévő sekély vizes árokban lévő víz jelezte számomra, hogy nedvesebb élőhely, ami jó lehet a cseh kucsmagomba számára. Helyesen gondolkodtam, mert a jutalmam a vágyott gomba volt. Ráadásnak jó időben kerestem fel a kis ligetet, a gomba márciusi termőidejében. Októberben visszatértem a kis ligetbe, de akkor már a nyárfa-érdestinórut Leccinum duriusculum kerestem és találtam meg.
2007 rendkívül emlékezetes számomra, mert az első év volt, amikor nyáron napernyő alatt és másfél liter vízzel mozdultam ki napközben. Nehezen kibírható hőség tombolt. Először adtak ki harmadfokú hőségriasztást! Új maximum hőmérsékleti rekordot hozott a hőhullám, július 20-án Kiskunhalason 41,9 Celsius fokot mértek. A szárazság olyan nagy volt, hogy a fák a szomjúság hatására egy hónappal korábban ledobták lombjukat. Nyugtalanító tapasztalat volt a túl korai lombhullás.
Azóta a hasonlóan forró-száraz nyarakat hozó évek hatására a fák a városban és külterületen egyaránt pusztulni kezdtek. Sajnos már most nagyon kevés a víz a tájban. Nem jöttek a téli esők. 2025 lehet életem eddigi legszárazabb éve, ami felgyorsítja a fás vegetáció hanyatlását a szülőföldemen. A kedves kis nyárfa-liget napjai megvannak számolva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése