Gyerekként még hittem a szabadság ígéretében, de felnőttként már a cselekvést választom.
Ott voltam 1989-ben. 11 éves voltam, és láttam a változást. 12 évesen szomorkodtam azon, hogy nem szavazhatok 1990-ben, de ugyanakkor lelkesített, hogy egy új korszak kezdődött el. Egy olyan országban nőhetek fel, amely végre maga dönthet a sorsáról. Egy olyan jövő valósul meg, ahol nem az elnyomás, a félelem és a hazugság az úr, hanem a szabadság, a tisztesség és a lehetőségek.
Aztán telt az idő, és rá kellett döbbennem: a szovjet mélyállam soha nem tűnt el Magyarországról. A régi titkosszolgálatok és hálózataik a háttérben maradtak, és azok, akik egykor Moszkvát szolgálták, ma is itt vannak – csak már más jelmezben. A hatalom paktumok és manipulációk révén mindig a saját érdekeit védte, nem a magyar emberekét.
Azt mondták, hogy a rendszerváltás a szabadságot hozta el nekünk. De ez csak egy félbehagyott történet volt. Most pedig a végjátékhoz érkeztünk.
Nyugat vagy Kelet – A végső választás
A világ két részre szakad. Nyugat, ahol lehetőségünk van beleszólni a jövőnkbe, és Kelet, ahol egyetlen szóval elhallgattatnak minket.
Az Európai Unió nem tökéletes, de szövetségi rendszer. Igen, lassú, mert demokrácia. Igen, esetlen, mert minden tagállamnak beleszólása van. De pontosan ez a lényeg: ott van hangunk, ott van jogunk, ott van lehetőségünk.
Ezzel szemben az orosz érdekszféra parancsuralmi rendszer. Aki ellentmond, az kiesik egy ablakon. Ott nincs vitázás, nincs egyeztetés, nincs kompromisszum – csak erőszak és elnyomás. Ha újra orosz befolyás alá kerülünk, kuss lesz a nevünk.
És a következmények? Éhezés, nyomor, hanyatlás. Nézzük csak meg, hogy milyen az élet Oroszországban és az orosz érdek szférában. Senki se keletre költözik! Ha elfordulunk a Nyugattól, az életszínvonalunk zuhanórepülésbe kezd.
A fiatalok elmenekülnek. A legjobb szakemberek külföldön keresnek boldogulást. Az orvosaink, mérnökeink, tanáraink mind máshol fognak dolgozni. És akik itt maradnak? Egy kiüresedett, elöregedett, elszegényedett országban élik le az életüket.
Ez nem riogatás. Ez a valóság.
A rabság ára
És mindezt miért? Hogy Orbán Viktor és a rendszere tovább gazdagodhasson. Hogy a saját oligarcháik fényűző életet élhessenek a mi kárunkra, a mi kifosztásunk árán.
Nem Magyarországot védik. Magukat védik.
Nem az ország jövőjéért küzdenek. A saját hatalmuk megőrzéséért küzdenek.
Már rég nem arról van szó, hogy ki milyen pártot támogat. Ez élet-halál kérdés. Szabadság vagy rabság. Fejlődés vagy hanyatlás. Nyugat vagy Kelet.
Ha most nem állunk ki magunkért, nem lesz több esélyünk.
Most kell cselekedni!
Nem kérhetjük számon a politikusokat, ha mi magunk hagyjuk, hogy így bánjanak velünk.
Nem várhatjuk, hogy valaki más oldja meg helyettünk.
Ki kell mondanunk: elég volt!
Elég volt a hazugságokból, az elnyomásból, a szabadságunk ellopásából.
Elég volt abból, hogy néhány ember meggazdagodása fontosabb legyen egy egész nemzetnél.
Ez az ország a miénk.
Most rajtunk múlik, hogy lesz-e még jövőnk benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése