A Fidesz által használt „konzervatív” kifejezés nem a klasszikus politikai filozófia értelmében vett konzervativizmust jelenti, hanem egy sajátosan értelmezett ideológiai és kommunikációs eszközt. A valódi konzervativizmus – például John Kekes vagy Edmund Burke értelmezésében – a szkepticizmusra, a pluralizmusra, a hagyományok megfontolt megőrzésére és az emberi természet pesszimista felfogására épül. A Fidesz ezzel szemben egy nacionalista-populista, illiberális, centralizáló és klientelista rendszert épített ki, amely inkább az autoriter jobboldali politikához áll közel, semmint a hagyományos konzervativizmushoz.
A Fidesz-féle „konzervativizmus” valójában egy retorikai eszköz, amely a következő célokat szolgálja:
- Hagyományőrzés helyett múltkonstrukció – A Fidesz nem a meglévő történelmi hagyományokat őrzi, hanem új nemzeti narratívát alkot (például a Horthy-korszak részleges rehabilitációja, a Nyugat démonizálása).
- Jogállamiság helyett hatalomkoncentráció – A valódi konzervativizmus tiszteletben tartja az intézményi fékeket és ellensúlyokat, de a Fidesz rendszere lebontotta ezeket, és a hatalmat egyetlen központba szervezte.
- Piacbarát politika helyett állami irányítás – A konzervativizmus hagyományosan szabadpiac-párti, de a Fidesz gazdaságpolitikája erősen államosító és oligarchikus (kivételezett üzleti körök támogatása, központosított vagyonelosztás).
- Pluralizmus helyett ellenségképzés – A klasszikus konzervativizmus a társadalom sokszínűségét elfogadja, míg a Fidesz folyamatosan belső és külső ellenségeket kreál (Brüsszel, migránsok, Soros, baloldali értelmiség).
Összességében tehát a Fidesz nem konzervatív, hanem nacionalista-populista párt, amely a konzervativizmus szót elsősorban önmaga legitimálására és a politikai ellenfelek elutasítására használja.
A valódi konzervatív politizálásnak négy alapvető eleme van, amelyeket John Kekes is hangsúlyozott:
- Szkepticizmus – A konzervatívok nem hisznek az utópiákban és a radikális változásokban. Úgy gondolják, hogy az emberi természet nem tökéletesíthető, és minden politikai rendszernek vannak hibái. Ezért óvatosak a nagy reformokkal, mert a történelem azt mutatja, hogy ezek gyakran több kárt okoznak, mint hasznot.
- Pluralizmus – A konzervatívok szerint nincs egyetlen igaz életforma. A társadalom sokféle értéket és hagyományt hordoz, és ezeknek együtt kell működniük. Nem akarnak mindenkit egy ideológiai formába gyömöszölni, hanem azt keresik, hogyan lehet a különböző nézeteket békésen összehangolni.
- Tradicionalizmus – A hagyományok tisztelete fontos, mert ezek évszázadok alatt alakultak ki, és sokszor jobb megoldásokat nyújtanak, mint egy-egy politikai vezető hirtelen ötletei. A konzervatívok nem ragaszkodnak minden régi dologhoz, de azt gondolják, hogy a múlt értékeit csak nagyon alapos indokkal szabad eldobni.
- Pesszimizmus – Nem a depresszív értelemben, hanem abban az értelemben, hogy tisztában vannak az emberi természet hibáival. Tudják, hogy a hatalom korrumpál, a forradalmak sokszor vérbe fulladnak, és az emberek gyakran nem azt teszik, ami hosszú távon a legjobb nekik. Ezért az állam feladata az, hogy kereteket adjon, de ne próbálja „megnevelni” az embereket utópikus ideák szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése