Átkozott aggodalmak

Két hete gondoltam rá, hogy mennyire jópofa lenne egy húsvéti tojás(gomba) kereső játékot csinálni a gombásztársak gyerekeinek, unokáinak, de három problémám is akadt. Az egyik, hogy nagyon sok a kullancs, és bizony keresgélés közben a kullancsok kapva-kapnának az alkalmon, hogy vért szerezhessenek és cserébe kellemetlen és veszélyes kórságokat adhatnának át. A másik, hogy hol is hirdetném meg a játékot? A közösségi oldalon az algoritmus mélyen elrejti a non-profit bejegyzéseket, a blogomat pedig kevesen olvassák.
Kullancsok és ismeretlenség, két mélyütés a motivációmba. A harmadik ok, hogy a lelkesült ajándékozási kedv nem igazán talál kifutásra a valóságba és tulajdonképpen nem is értékelik. Saját magamat ámítom a bolondos ötleteimmel. Rég rájöttem, hogy alapvető szükségleteink mozgatnak minket, a testiek és a lelkiek. Számomra az utóbbiak közé tartozik a hasznosság érzése, hogy ne "kivert kutyaként bolyongjak a téli éjben halálra ítélten", hanem a közösség hasznos tagja legyek. Az előbbiek közé tartozik viszont, hogy az emberek 99%-a, akik a gombák felé nyitnak, enni akarják a termőtesteiket. Ez érthető, hiszen az önfenntartás elsődleges szempont, de az ember több éhes állatnál, elméletileg. Vagy nem? Tragédiánk része, hogy a gombászat szellemi és etikai része kevesünket érdekli. Ettől elmegy a maradék kedvem is, hogy erőfeszítéseket tegyek egy jó ügy érdekében.
Itt van húsz gomba, amit kiválasztottam, és amik mind megtalálhatók a pósteleki kastélyparkban termőidejükben esős időjárás esetén. A játék előkészítését elindítottam, de útközben a lelkesedésem belebucskázott a kiábrándultság árkába.

Gyilkos galóca

Légyölő galóca

Lila susulyka

Zsemleszínű fakógomba

Kesernyés tinóru

Céklatinóru

Málnavörös tinóru

Szemcsésnyelű fenyőtinóru

Vöröses nyálkásgomba

Ízletes rizike

Karbolszagú csiperke

Csoportos csiperke

Gyapjas tintagomba

Kerti tintagomba

Karcsú őzlábgomba

Óriás tölcsérgomba

Májusi pereszke

Téli fülőke

Májgomba

Óriás bokrosgomba

Életem hátralévő részében fontosabb nekem, hogy személyes igazságomat kimondjam, legalább magamnak a nyugodt, megbékélt halálomért. Nem kell hamis ábrándokat kergetnem és fölöslegesen izgatnom magamat. És könyörögnöm bárkinek is, hogy "legyél oly kedves és vedd észre, hogy természet nélkül mind meghalunk", hiszen így is úgy is halálra ítélt halandók vagyunk. És nem támadunk fel. Mert szerves anyagból lettünk és szerves anyaggá leszünk, és tudatunk múló illúzió csupán. Egyikünk se éteri szépség, mennyországba való tünemény. Hiszen mind enni akarunk, minél több élvezetet magunkba fogadni. De nem tart örökké a lakoma. Miért álmodik az éhes emberállat mennyországról?