Sátán a városban

A sátántinóru Rubroboletus satanas megjelenésére régóta vártam a szülőföldemen, azóta, hogy olvastam a Búvár Zsebkönyvek sorozat Gombák 1. kötetében a leírását: "Nemcsak nagy, de kövér is. Világos szürkés-fehéres-zöldes a kalapja, a termőréteg likacsai vörösek, s hálózatos recével díszített, hasas tönkje is nagyrészt vörös. Fehéres-sárgás húsa gyengén kékülő. Az idős példányok kellemetlen szagúak. Mésztartalmú talajokon, ritkás erdőkben, főleg tölgyfákkal és bükkel él mikorrhizaviszonyban. Nyáron és ősszel terem. Mérgező, különösen nyersen."
A kulcsszavak, amik felszították reményemet, hogy egyszer szülőföldemen is látom: mésztartalmú talajokon; főleg tölgyfákkal. Évek óta figyelem a csabai kiserdő gombáit, de eddig csak a feltűnő és bőven termő gyökeres tinóruval Caloboletus radicans találkoztam. Idén ugyanott, ahol jó pár éve mindig előjön a gyökeres tinóru, most új lakú termőtesteit is megtaláltam. Hihetetlen élmény, amikor az orrod előtt jelenik meg a régóta vágyott gomba. Szerencsére a két faj termőtestei közt jelentős különbségek vannak, hiába szürke mindkettő kalapja. Amint az új lakó kalapja alá pillantottam és megláttam a vöröses tönköt, azonnal tudtam, hogy kit találtam. Az élőhely meszes talajú tölgyültetvény, amit mindketten kedvelhetnek. Egy fiatal termőtestet felvettem és meglátva a vörös termőréteget, 100%-ig biztos voltam benne, hogy végre Békéscsaba belterületén is él a sátántinóru. 

Kiegészítés: A filogenetikai kutatások eredményeként a mikológusok sok új nemzetséget hoztak létre, melyek fajai pár éve még a Boletus nevet viselték. Új nemzetsége van a gyökeresnek és a sátántinórunak is 2014 óta.