Gombaklub

Előadás előtt fotózott le a barátom. A kép elkészülte után egyből belekezdtem a Háztáji gombaismeret tizenhatodik előadásába, aminek témája a galambgomba-alkatúak rendje volt. Ahogy számítottam rá az előadás teljes anyagát nem tudtam elmondani, de a két fő rész, a lényeg elhangzott. Általában pontosan ötkor kezdem az előadást, de most tíz percet vártam, mert reméltem, hogy a többiek csak késnek és meg fognak érkezni, de nem jöttek el. Összesen nyolcan voltunk. Az állandó hallgatók mentették meg a napot, nekik külön köszönet jár, amiért kitartóan kísérnek a gombászösvényen. Legalább nem veszett kárba a tegnapi gombatúra eredménye, ők látták a gombákat. Harminchét fajt mutattam be nekik. Azon töprengek, hogy mit csinálok rosszul. Végre beindult a szezon, nemcsak szöveg, hanem élő gombák is vannak, amikkel hatékonyabb az ismeretek átadása, de érdeklődő kevés van. Érthetetlen. Mit tegyek? Vagy hagyjam az egészet, vagyis ne rágódjak a csekély érdeklődésen, és csak azért is tartsam meg a hátralévő négy előadást, akár az üres teremnek? Bár ilyen nem volt és lesz, hiszen az állandó látogatók megjelennek. Azonban egy megyeszékhelyen fura, hogy havonta kétszer nem tud összejönni cirka húsz ember. Csak húsz ember, magamat és barátomat is beleszámolva. Ennyi elég lenne a teljes boldogsághoz.
Mindegy. A lényeg, hogy felkészültem, az előadást megtartottam. Tartom magamat a tervhez.