A latin neve becsapós

A redős papsapkagombát Gyromitra esculenta bemutattam egy korábbi cikkben. Most ismét előveszem, mert beindult a kucsmagomba szezon, és a kezdők is minden bizonnyal el fognak indulni kucsmát keresni. Aztán a zöldfülűek szerencséje néhány tetszetős papsapkagombához vezeti el őket. Pánikra semmi ok, van egy jelentős különbség a két gomba nemzetség közt, a kucsmagombát kettévágva egyetlen egy üreget látunk. Olyan, akár a csoki Mikulás, üreges. Ellenben a mellékelt képen jól látható, hogy a papsapkagombában több kisebb üreg van. Esélyünk sincs rá, hogy például töltött gombaként elkészítsük. A latin neve becsapós, esculenta=ehető, mert mérgező. Ugyan régebben kedvelt étkezési gomba volt - számomra ismeretlen oknál fogva mai napig szeretik a finnek -, sokaknál problémamentes volt a fogyasztása, de másokat viszont megbetegített, megölt. Erre magyarázat, hogy a méreganyaga, a giromitrin vízben jól oldódó, hőérzékeny vegyület. Ezért az apróra vágott gombát többször átöblítették forró vízzel, majd száradni hagyták. Azonban az előkészítés ellenére a fogyasztása egyenértékű volt az orosz rulettel. Végül a legtöbb országban kikerült az ehető és árusítható gombák közül. Finnországban a hagyomány erősebbnek bizonyult, és kapható szárítva vagy frissen. Engemet csöppet sem nyugtat meg, hogy mellékelnek hozzá tájékoztatót is. Semmiképpen se tekintsünk rá "némi előkészítés után biztonságosan fogyasztható" gombaként, mert nem az. Ne szedjük fel kucsmagomba helyett! Agyvelőszerűen mintázott, vöröses-barnás süvege, több üregű belseje, fenyőerdei vagy fenyőelegyes élőhelye (a kis csalafinta ritkán lomberdőben is megjelenik) segít az azonosításában.

Megjegyzés: A képet innen vettem.