Nemzetsége a káposztafélék Brassicaceae családjába tartozik, vagyis rokona a fejes káposztának, hónapos reteknek, tormának, zsázsának, fekete mustárnak, de még a kerti holdviolának is. A torma, mustár ismert és kedvelt fűszernövényeink, a fűszerező értéküket adó vegyületeik közül több megtalálható a kányazsomborban is. Egyedi tulajdonsága, hogy megdörzsölt levele (fok)hagymaszagú. Mindezek miatt régebben nagy mennyiségben gyűjtötték és ették. Környezetszennyezéstől mentes helyeken érdemes szedni belőle, de csak virágzása előtt, mert virágzáskor hatóanyag tartalma csökken, hiszen erőit a fajfenntartásra fordítja. Zsenge leveleit fűszerezésre lehet használni, illetve tavaszi „zöld” levesbe is kerülhetnek. Egy recept a sokféle variáció közül, hozzávalók: 4 marék sóska, 1 marék csalán, 1 marék (vegyesen) kányazsombor – pitypang - turbolya, 3 gerezd fokhagyma, só. Mindezt kevés vízben három perc alatt meg kell főzni, majd összeturmixolni, és ízlés szerint fűszerezni. Teljes értékű méregtelenítő leves és étel lesz egy-két főtt tojással.
Tulajdonképpen szimpatikus növény a kányazsombor az eredeti élőhelyein. Azonban az európai telepesek magukkal vitték Észak-Amerikába, ami rossz ötletnek bizonyult. Az új földrészen a kányazsombor hódítóútra indult, és elkezdte kiszorítani az erdők aljnövényzetéből az őshonos fajokat. Az ottani természetvédők ugyanúgy idegeskednek miatta mint mi az Észak-Amerikából behurcolt selyemkóró Asclepias syriaca miatt.
A kányazsombor trükkös növény, mert olyan vegyületet is előállít, ami gátolja a többi növény fejlődését. Gyakorlatilag kiirthatatlan és boldogan él, terjed szerte-szét Amerikában. Odaát igazi bosszúság, de itthon ártalmatlan, ehető vadnövény. Érdemes megismerkedni vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése