Ugrás a fő tartalomra

Négy védett gomba egy erdőben

2016 egyik legjobb gombatúrája az október tizenötödikei volt, amikor a Béli-hegység szélén gombásztunk egy melegkedvelő tölgyesben. Ennek a tölgyesnek a hegy (domb) több szintjén eltérő változatai vannak, így kissé mindenhol más a gombakínálat is. Ahol a vékony talajon, szinte a sziklán, a tölgy csenevész egyedei kínlódnak, ott az erdeifenyő zöldell. Viszont feljebb, ahol jó a talaj, több a víz, ott szép kocsánytalan, csertölgyek nőnek, és az összefolyásoknál lentebb még egy-egy bükk is megél. Aztán fent, egészen a gerincen, ahol már csak lefelé tudnánk menni, ott ritkás a tölgyes, kicsik a fák, és korhadó fákon és a talajon korhadékbontók tenyésznek. Azonban mindegyik növénytársulás egyetlen rengeteg többféle alakja.
A Béli-hegység erdőtakarója lenyűgöző méretű, azonban egyre terjednek benne az irtások, még a hegység belsejében is dolgoznak a favágók. Pedig a klímaváltozás érinti az Erdélyi-szigethegységet is, a folyók vízszintjén látható, hogy sokkal kevesebb csapadékot kap. Évek óta nem volt árvíz sem, és ennek negatív hatásai vannak az alföldi részekre is. A kevesebb eső hatására meg fog változni az erdők szerkezete, és erre ésszerű erdőgazdálkodással kéne felkészülni. Sajnos a gombavilág is változni fog, holott még fantasztikus fajok élnek azokban az igazi erdőkben. Páratlan kincsek, érdemesek a figyelmedre. A mostani cikkben négyet mutatok be, amikkel egyetlen túrán találkoztunk, más-más társulásban, de ugyanabban a rengetegben! Sorrendben haladok a gombákkal, lentről fel, ahogy felsoroltam az élőhelyeket.

Romániában nincs még gombavédelmi törvény. Nincsenek védett gombák. A hazai lista alapján figyelem odaát a ritka, kímélendő fajokat. Valami törvénytervezet van, amint több információm lesz róla, kiegészítem a cikket.

 A rózsaszínű nyálkásgomba Gomphidius roseus az egyik kedvencem. Unokatestvérével, a tehéntinóruval Suillus bovinus osztozik egy élőhelyen és társulnak ugyanazzal a fával. Mindketten az erdeifenyő partnerei, így velük a fáik alatt találkozunk ősszel. Európában nem ritka, de hazánkban nincs túl sok élőhelye. Ezért védett. Romániában jól érzi magát. Tehéntinóru közelében mindig előkerül.
 A császárgalóca Amanita caesarea a védelmi indoklásával ellentétben, hogy egyre ritkább hazánkban, tömeges megjelenésű esős nyarakon kedvenc élőhelyein. Románia szubmediterrán erdőrészeiben szintén remekül megvan, és mint látható, még október derekán is növeszti termőtesteit, amik gyönyörűek. Minden más galócától megkülönbözteti sárga tönkje, gallérja, lemezei. Csemegegomba.
 Az ágas tapló Grifola frondosa az előző kettővel és a tehéntinóruval ellentétben már korhadékbontó, tölgyek, szelídgesztenyék tövén jelennek meg jellegzetes termőtestei. Értékét a gyógyhatása adja. Azonban inkább termesztett ágas taplót használj önmagad gyógyítására! Az erdőben nőtt példányait hagyd a fa tövén! Bár jóval gyakoribb lehet odaát, de ez volt az első 3 év alatt, amit találtam.
 A süngomba Hericium erinaceus fehér pomponra hasonlít, nagyon jellegzetes a termőteste. A háborítatlan tölgyesek, bükkösök a kedvenc élőhelyei. A faanyag korhadékbontója. A Hericium fajok jelenléte mindig örvendetes, mert az erdő természetességére utalnak. Gyógyhatású, így termesztik. Tehát be lehet szerezni a termesztett süngombát, a vadon nőtt termőtestek a helyükön hagyhatók.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …