Négy védett gomba egy erdőben

2016 egyik legjobb gombatúrája az október tizenötödikei volt, amikor a Béli-hegység szélén gombásztunk egy melegkedvelő tölgyesben. Ennek a tölgyesnek a hegy (domb) több szintjén eltérő változatai vannak, így kissé mindenhol más a gombakínálat is. Ahol a vékony talajon, szinte a sziklán, a tölgy csenevész egyedei kínlódnak, ott az erdeifenyő zöldell. Viszont feljebb, ahol jó a talaj, több a víz, ott szép kocsánytalan, csertölgyek nőnek, és az összefolyásoknál lentebb még egy-egy bükk is megél. Aztán fent, egészen a gerincen, ahol már csak lefelé tudnánk menni, ott ritkás a tölgyes, kicsik a fák, és korhadó fákon és a talajon korhadékbontók tenyésznek. Azonban mindegyik növénytársulás egyetlen rengeteg többféle alakja.
A Béli-hegység erdőtakarója lenyűgöző méretű, azonban egyre terjednek benne az irtások, még a hegység belsejében is dolgoznak a favágók. Pedig a klímaváltozás érinti az Erdélyi-szigethegységet is, a folyók vízszintjén látható, hogy sokkal kevesebb csapadékot kap. Évek óta nem volt árvíz sem, és ennek negatív hatásai vannak az alföldi részekre is. A kevesebb eső hatására meg fog változni az erdők szerkezete, és erre ésszerű erdőgazdálkodással kéne felkészülni. Sajnos a gombavilág is változni fog, holott még fantasztikus fajok élnek azokban az igazi erdőkben. Páratlan kincsek, érdemesek a figyelmedre. A mostani cikkben négyet mutatok be, amikkel egyetlen túrán találkoztunk, más-más társulásban, de ugyanabban a rengetegben! Sorrendben haladok a gombákkal, lentről fel, ahogy felsoroltam az élőhelyeket.
Romániában nincs még gombavédelmi törvény. Nincsenek védett gombák. A hazai lista alapján figyelem odaát a ritka, kímélendő fajokat. Valami törvénytervezet van, amint több információm lesz róla, kiegészítem a cikket.

 A rózsaszínű nyálkásgomba Gomphidius roseus az egyik kedvencem. Unokatestvérével, a tehéntinóruval Suillus bovinus osztozik egy élőhelyen és társulnak ugyanazzal a fával. Mindketten az erdeifenyő partnerei, így velük a fáik alatt találkozunk ősszel. Európában nem ritka, de hazánkban nincs túl sok élőhelye. Ezért védett. Romániában jól érzi magát. Tehéntinóru közelében mindig előkerül.

 A császárgalóca Amanita caesarea a védelmi indoklásával ellentétben, hogy egyre ritkább hazánkban, tömeges megjelenésű esős nyarakon kedvenc élőhelyein. Románia szubmediterrán erdőrészeiben szintén remekül megvan, és mint látható, még október derekán is növeszti termőtesteit, amik gyönyörűek. Minden más galócától megkülönbözteti sárga tönkje, gallérja, lemezei. Csemegegomba.

 Az ágas tapló Grifola frondosa az előző kettővel és a tehéntinóruval ellentétben már korhadékbontó, tölgyek, szelídgesztenyék tövén jelennek meg jellegzetes termőtestei. Értékét a gyógyhatása adja. Azonban inkább termesztett ágas taplót használj önmagad gyógyítására! Az erdőben nőtt példányait hagyd a fa tövén! Bár jóval gyakoribb lehet odaát, de ez volt az első 3 év alatt, amit találtam.

 A süngomba Hericium erinaceus fehér pomponra hasonlít, nagyon jellegzetes a termőteste. A háborítatlan tölgyesek, bükkösök a kedvenc élőhelyei. A faanyag korhadékbontója. A Hericium fajok jelenléte mindig örvendetes, mert az erdő természetességére utalnak. Gyógyhatású, így termesztik. Tehát be lehet szerezni a termesztett süngombát, a vadon nőtt termőtestek a helyükön hagyhatók.