Az időjárás és gombák 2016-ban II.

Az előző bejegyzésben márciustól júniusig mutattam be a gombász élményeimet. A második részben a sűrűje jön, egy rövid, de élvezetes nyári rész, majd egy kurta, de bőséges ősz helyben, végül egy nagyon gyors zárása a szezonnak.

Az óriás pöfeteg július végére bújt elő. Egyik gombásztársam zsákmányát fotóztam le július 26-án. A fehér akác nitrogénnel dúsítja a talaj, vagyis bőven teletömi tápanyaggal, amit kedvel az óriás pöfeteg. Azonban csak akkor tud teremni, ha meleg van és sok-sok esőt kapott. Ezt megkapta júliusban és az akácost járó ismerősöm a tuti helyén rá is lelt a fehér gombócokra. Aki nem fél a szúrós akáctól, a csalántól, büröktől, szedertől, az bizony jó időben bőven találhat az egyik legkedveltebb gombából. Az óriás pöfeteg népszerű rántott gombaként. Jó tudni, hogy nincs "húsa", hanem az éretlen termőrészét fogyasztjuk. Más jó gombához helyben nem volt szerencsém júliusban. A hegyi terepeken kerestem a kedvenceimet. A nyári melegben fajbőség jellemezte az erdőket, csak éppen a párás meleg kedvezett a penészgombáknak is, így sok-sok finomságot a helyén hagytam, mert már vastagon penészesek voltak. Azonban jutott gomba a tányérra is. Reménykedve vártam az augusztust, azonban az esős időszak véget ért, és a szárazabb idő gyorsan éreztetni kezdte hatását. A középhegységi erdők kiürültek, így 1000 méter fölé mentem. Az év legjobb gombatúrája augusztus28-án volt, amikor jókor voltunk jó helyen. Tizenhatan gombásztunk és mindenki bőven talált ehető gombákat. Csodás gombatúra volt.

A lucfenyvesben a nyári vargánya helyett az ízletest gyűjtöttem. Nagyon egyszerű megkülönböztetni egymástól a két rokon fajt, az ízletesnek nedvesen kissé ragadós a kalapja. Összetévesztésüknek nincs jelentősége igazán. Mindegyik vargánya kiváló csemege. Az ízletes előnye, hogy húsa tovább kemény marad és hűvösebb élőhelyének köszönhetően a hidegebb őszi idő beálltával egyre kevésbé kukacos, gyakran kukacmentes. Pompás élmény tökéletes vargányákból ételt készíteni. Eleve jó gombászni, és szép erdőkben élelmet gyűjteni. A legjobb biztos gombatudással menni, ami annyit jelent, hogy a kedvenc ehető fajaidat biztosan felismered és elkülöníted a mérgező-ehetetlen fajoktól. Az országban több helyen indulnak gombaismereti tanfolyamok alap- és középszinten 2017-ben. Egy alapfokú tanfolyam már elegendő a biztonságosabb gombagyűjtéshez. Békéscsabán gomba-szakellenőri indulna februárban elég jelentkező esetén. Az általam vitt gombaklubban egy év alatt az alap tudás szerezhető meg a gombákról.

A szeptember zömmel napos, nyári napokkal telt el. Azonban a néhány helyi zivatar elegendő esőt adott, hogy egy-egy fás élőhelyen előcsalja a színpompás tinórukat, köztük az egyik kedvencemet, a málnavöröset, ami 2014 meglepetés gombája volt. A tölgy-kőris-szil ligeterdő maradványainkban jól érzi magát, és Pósteleken már legalább 6 egyedét ismerem, amik egymástól jelentős távolságokra vannak, tehát tutira önálló tenyésztestek. Egyik gombásztársam Szanazugban is megtalálta. Tehát a megyében majdnem közönségesnek mondható. Pedig nagyon ritka gomba. A málnavörös tinóru pici természeti értékünk, amiről kevesen tudnak. Meleg-esős időszakban biztosan teremni fog 2017-ben is, így bárki számára megfigyelhető lesz a termőteste. Étkezési értéke nincs. Egyszerűen szép és ritka. Helyben a legjobb ehető tinóru a nyárfa-érdestinóru, ami bőven termett, sokan rátaláltak és hozták azonosításra hozzám.

Szeptemberben négyszer jártam hegyi erdőkben. A legjobb gombatúra 10-én volt, amikor a Pádis-fennsíkon vezettem szakellenőr gyakorlatot és sokféle gombát találtunk. 21-én Biharfüreden jártam a csapattal, ott készült a fotó, ami a felvásárló ládáiról lőttem. Látszólag sok vargánya volt, de a szedők csalódottsága mutatta, hogy a helyzet rosszabb mint az előző években. Mi sem találtunk sokat. Tényleg a legjobb vargányázó túra az augusztus végi volt. Érdekes, hogy október elején a legkitartóbb gombásztársaim csak felmentek a behavazott lucfenyvesbe és az ösvény szélén sok hósipkás, keményre fagyott vargányát láttak. Valószínűleg a helyi szedők levonultak a terepről, a szeptember végi meleg serkentette a vargánya fejlődését, és a korai télkezdet meglepte az éppen tomboló termőhullámot. Tavaly a meleg-esős októberben még 23-án is találtak ízletest gombásztársaim a hegyen. Azért az is elég meglepő volt. Sajnos idén minden másként alakult, és október 2-án véget ért a nyári idő. Hűvös-esős időszak kezdődött el.

Az időjárás ellenére helyben a legjobb gombás hónap volt. Sokan keresték fel a gyulai gombavizsgálót és gyönyörű erdőszéli csiperkéket, nagy őzlábgombákat hoztak a hobbi gombászok. A hidegebb időben a fák gyorsabban dobták le lombjukat, így a hó végére, és még november elején igazi őszi fotókat lehetett lőni Pósteleken a nagy őzlábgombáról. A hónap tanulsága a réti kígyógomba és mezeiszegfűgomba csalóka hasonlósága volt. Előkerült egy különlegesség is, a duglász-fenyőtinóru. Október végére megjelentek a késő őszi gombák is: késői laskagomba, fenyő-pereszke, szürke tölcsérgomba, óriás tölcsérgomba, lilatönkű pereszke. Sőt a hidegebb idő a téli fülőkét is előcsalta. Sajnos a hideg a melegkedvelő fajokat novemberre leállította, és a nagy gomba-bumm véget ért. Elmaradt a lilatönkű pereszke nagy termőhulláma, ami a késő ősz egyik népszerű gombász élménye. Keveset láttam magam is, és sokan panaszkodtak hiányára. A reptéri mezőn rokonából, a márványos pereszkéből többet láttam. Kár érte. Egy vastag húsú, kiadós gomba. Bár a jellegzetes íze miatt nem mindenki kedveli. A hegyi szezont november 5-én fejeztem be. Egy melegkedvelő tölgyesben a barátom megtalálta az egyik utolsó ízletes vargányát. Most teljesen elmaradt a bőséges őszi termőhulláma a középhegységi elegyes tölgyesekben, amiknek a talaja savanyú. Túl korán jött a tél első támadása. 

Bár a levegő lehűlt, de a talaj tovább őrizte a nyári meleget, így számos gomba egészen a hónap végéig termett. Sok gomba városi kertekből került elő, például rózsástövű fenyőtinóru. Egészen sokáig bírta az óriás tölcsérgomba is, amiből a hónap végéig hoztak a vizsgálóba. Ez egy jó, fűszeres ízű gomba. Fiatalon finomabb. Sajnos az utolsó példányai már fagyottak voltak. A 11. hónap végére gyakorlatilag véget ért a 2016-os gombaszezon. A hónap közepén még hoztak déli tőkegombát, amit az előző bejegyzésben mutattam be, utalva a hosszú termőidejére.
December elején még láttam téli fülőkét, aztán a száraz hideg végzett a termőhullámával. A gombák visszavonultak. Ezzel véget ért a 2016-os beszámolóm. Most már az új szezont várom.