Ugrás a fő tartalomra

Az időjárás és gombák 2016-ban I.

A metnet.hu oldalról vett képek ékesen beszélnek 2016 egyenetlen csapadék eloszlásáról. A képeken a havi eltérés látható az átlagtól. Bal felső sarokban a január az átlaghoz mérten esősebb volt, de nem az egész országban, ellenben a jobb alsó sarokban lévő december egyöntetűen sokkal szárazabb mindenütt. (Minél lilább az ország annál esősebb volt az adott hónap, minél vörösebb annál szárazabb.) A legesősebb hónap a február volt, aztán az október, majd július. Meglepően száraz a március és április. Nem mindig! Nem ismétlődik folyton az anomália, de egyébként többször aszályosak mint esősek. A május nem enyhített az országos szárazságon és a június sem. Bár itt dél-keleten élve nem volt okom panaszra, mediterrán ciklonok délről felpörögve adtak esőt a hatodik hónapban. Aztán a nyár közepén "megbolondult" az időjárás és esni kezdett. Majd jött két száraz hónap, és október másodikán ért véget a nyári meleg, amikor évszakváltó hidegfront érkezett és esősebb-hűvösebb időszak kezdődött el. Az év nem volt kiemelkedően meleg, szerencsére nem alakult ki tartós hőhullám, ellenben az ősz is hűvösebb volt. Meglepő, de az átlagosnál esősebb év 2016, a 4 pozitív csapadékot produkáló hónap miatt.
A furcsa csapadék eloszlás alaposan feladta a leckét a gombáknak. A téli bőséges égi áldás alapján egy nagyon jó kucsmagombás szezonban reménykedtem, és részben teljesült is, mert március elején ráleltem az elsőkre. Sőt a nagyon figyelmesek már február végén találtak! Március végére lement a szezonja, még utoljára egy nagy és szép példányt fotózhattam.

A tuti kis nyárfa-ligetem meglepetés gombája az ízletes kucsmagomba volt április 9-én. Sajnos a márciusi szárazság már fiatalon kiszárította, nem tudott megnőni. Azonban jelenléte biztató, a kedvenc helyemen négy kucsmagomba él: cseh, simasüvegű, fattyú és ízletes. A megyében még két kucsmagomba faj lelhető fel tavaszi termőidejükben: a hegyes és a pusztai. Ezeket kevésbé ismerik a laikus gombafogyasztók, és keverik a papsapkagombákkal, amikből szintén él néhány faj helyben. Egyik sem javasolt fogyasztásra, némelyik mérge. Sajnos a kucsmagombák gombaallergiát okozhatnak még leforrázva is, amit megfigyelhettem egyik gombásztársamon, miután cseh kucsmagombát evett. Jó tanács: ne egyél meg túlságosan ázott, idősebb termőtesteket és olyanokat sem, amiknek a belsejében narancssárga foltokat látsz! Ezek leforrázva is megcsavarhatják a gyomrodat.
A tömlősgombákkal egyidőben jelent meg a tövisaljagomba, már március 11-én kezembe vehettem az első példányokat. Ez a szezon legelső ehető, bazídiumos gombája. Utána jön a májusi pereszke, ami nevével ellentétben április elejétől termett. Saját fotóm nincs róla, de a Viharsarki gombászok idei csevegései közt rákereshetsz, és megtalálod a gombásztársak bejegyzéseit.  

A kora nyárias, száraz idő serkentette a gombák fejlődését, de az aszály ideje korán meg is állította. A korhadt fák szivacsként tárolják a vizet, így lassabban száradnak ki. Ezért tudott teremni a déli tőkegomba, amit április 19-én fotóztam le az Árpád-soron. Ez az egyik legfinomabb korhadékbontó bazídiumos gomba, aminek a kalapját fogyasztjuk, mert a tönkje rostos. Melegkedvelő, de ha meleg a tavasz és a késő ősz is, egészen hosszúra nyúlhat a termőideje. Ugyanazon a famaradványon többször terem egy évben áztató esők után.
A hónap végére szinte eltűntek a gombák, alig érkezett gombatalálatról hír. Sajnos a május sem hozta a régi formáját, itt dél-keleten száraz volt. Hol vannak már a májusi esők és a Medárd? Oké, volt eső júniusban, de szupercellák is, amik diónyi jegekkel szórták meg a balszerencsés településeket, gazdálkodókat.
Helyben lement a tavaszi-kora nyári gombák szezonja, így figyelmemet a hegyvidék felé fordítottam. Az akácvirágzással egyidőben bújik elő a nyári vargánya, de idén nem a vargánya volt az első hegyi gombatalálat, hanem a sárga rókagomba. A vargányáknak katasztrofális szezonja volt a hegyi terepeimen, ellenben a rókagomba július közepéig ontotta a termőtesteket, bőségesen termett, míg a vargánya kínlódott. Ugyan csak 2013 óta vargányázok, de 2016-ban érezhetően kevesebb volt a fehér húsú úri gombából. A profi szedők is sokszor járkáltak üres kosarakkal. 

Természetesen találtam a szezon során nyári, bronzos és ízletes vargányát, de közel sem annyit mint 2014-ben vagy 2015-ben. Egyelőre nem tudom, hogy mi okozhatta a gyengélkedését az úri gombának, 2017-ben szintén figyelni fogom, és majd az újabb információk hatására rájövök, hogy mi lehet a baja. Tippem van, a tavaszi esték hidegek voltak, nem kapott elég meleget, aztán túl sok eső esett, amiben szinte fuldoklott. Később pedig túl hamar kiszáradt az élőhelye és a kevés nedvesség akadályozta a termőtestek növesztésében. Majd jött a hideg október és kész, vége lett a szezonjának. A környezeti tényezők nagyban befolyásolják a kedvenceink termőtest képzését. Ezért szoktam mondogatni, hogy hiába viszlek titeket jó gombatermő erdőkbe, ha egyszer smucig volt az időjárás. Hegyvidéken is csökkent a csapadékhajlam, az Erdélyi-szigethegység ugyanúgy szenved a kevés esőtől és az extrém meleg nyaraktól. Plusz ott van a helyi klímát negatív irányba eltoló nagyarányú fakitermelés is. Nem tudom, hogy meddig lesz még gombaéden a hegyvidék. A szemünk előtt zajlik a változás.
A hegyi túrák után ismét a háztájiban bóklásztam.

 A júniusi esők és a meleg kedvezett a rozsdásodó rókagombának, ami a tavalyi év nagy meglepetése volt. 21-én találtam rá a csöppnyi élőhelyén. Bőségesen termett, de csak egy marékkal szedtem fel az íze kedvéért. Extrém különlegesség, amit jobb kímélni. 2017-ben is figyelni fogom. Jó lenne újabb élőhelyeire rátalálni. Kár, hogy a megye erdőborítottsága rendkívül alacsony és öreg erdőink egymás után mennek tönkre a csökkenő talajvízszint miatt, és mindenfelé terjednek az invazív fajok: gyalogakác, bálványfa, zöld juhar, amerikai kőris, selyemkóró, fehér akác, süntök, parti szőlő, alkörmös, japán keserűfű stb. Ezek egyike sem barátja a jó gombáinknak. Ugyan korhadékbontók megteremnek rajtuk, de ne keressünk alattuk gyökérkapcsolt gombákat. Avarjukon is csak néhány közönségesebb faj él meg. Az igazi erdő a Viharsarokban a tölgy-kőris-szil ligeterdő (volt). Ennek maradványaiban a mai napig meglepő gombák élnek mint például a rozsdásodó rókagomba. Esős-meleg nyarakon meglepő kincsekre lel a gombász. Ezért vártam a júliust, ami részben teljesítette is a vágyaimat.
Folyt.köv.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …