A természet, akár az egészségünk, ha nincs, nagy a baj

Elég csak elkapni az influenzát télen, és az ember egyből értékelni kezdi a teste normális működését, amikor nem gyötri magas láz, nem fájnak az ízületei, ruganyosan ki tud lépni az ágyból és nincs rajta a betegségekre jellemző gyengeség, aminél frusztrálóbb kevés dolog van. Az egészség, a test épségének fontossága egy törésnél is megmutatkozik, amikor heteken át kell kímélni a sérült végtagot, hogy meg tudjon gyógyulni. Minden más, másként kell mozogni, és megszokott tevékenységek válnak meglepően nehézzé. Vagy ott van az egyik legnagyobb rettenet, egy későn felfedezett rákos megbetegedés, amikor az első komolyabb sokk után fűhöz-fához rohan az ember és végül alulmarad a betegséggel szemben, de addig megtapasztalja a betegség minden nyomorúságát és kínját. Az egészség fontos. Kár, hogy legtöbbször betegség kell a kijózanodáshoz, és az egészségtudatosabb életmódra átálláshoz. Természetesnek vesszük a szervezetünk hibátlan működését, akár a levegőt, ami nem létezhetne autotróf élőlények oxigéntermelő élettevékenysége nélkül. Ha ezek nem lettek volna, ma mi sem léteznénk.

Egyértelműnek tekintjük, hogy az emberi faj a világ ura és joga van teljesen, kénye-kedve szerint átalakítani a tájat, amiben számos más élőlény él, vagy élt, míg ki nem halt a drasztikus változtatások miatt. Nem vesszük észre a természet fontosságát, de egy nap felriadunk, hogy valami végzetesen más lett. Ez olyan lesz mint meghallani a szörnyű diagnózist. És akkor majd rohangálhatunk fűhöz-fához, csak éppen már egyet sem találunk, túl a 24. órán. Sajnos, nem vagyunk elég okosak a felismeréshez, hogy nem mi vagyunk a világ közepe, és fékezhetetlen önzésünkkel a fajunk sírját ássuk, miközben sírba lökünk más élőlényeket is. Sajnálatos, hogy képtelenek vagyunk túllépni önmagunkon és megváltoztatni hozzáállásunkat az élethez, a természethez. Három érdek csap össze: az egyéné, a közösségé, és a természeté. Sehogy se tudjuk egyensúlyba hozni, összeegyeztetni mindhárom érdekét. Lásd székelyföldi erdők kiárusítását egy osztrák vállalatnak. Ebben az akcióban sérül a közösség és a természet érdeke, és csak egyének járnak jól. Azonban mindig bekövetkezik a töréspont, ami után senkinek sem jó, és mindenki sír, a másikra mutogat. 

A 24. óra vége felé járunk. Sokkal nagyobb sebeket ejtettünk a természeten mintsem felfogni tudná egy átlagember. Mindenki csak kapar, eszik és szaporodik, akár a cuki lemmingek, és nem veszik észre, hogy lemming módra is fognak elpusztulni. Akkor riadnak fel, amikor meghallják a végzetes diagnózist. És túl késő. Igaz, akkora az egyedszámunk, hogy pár évezreden belül nem várható a fajunk kihalása, azonban nem fogunk évmilliókig létezni. Evolúciós zsákutca az "értelmes" ember. Nem tudunk nemet mondani természetes késztetéseinknek, enni-szaporodni, egyéni érdekeinkért harcolni és átlépni közösségen, természeten. Ha legyőznénk állati oldalunkat, az a lény már nem a mai ember lenne, hanem egy új faj, ami 100% bizonyossággal kiirtaná az ősét. Minden gondolatom végén, így is úgy is bukni fogunk. Egyetlen egy dolgot tehetek, hogy szólok a természet védelmében, megmutatom csodáit, és várom az elkerülhetetlent.